A„street food” egyszerűen megfogalmazva az utcán, a szemünk előtt, friss és jó minőségű alapanyagokból készített, az éttermi ételekhez képest olcsó és gyors ételt jelent.
Mindazok mellett, hogy olcsó és szinte mindenhol megtalálható egy street food ételstand, lakókocsi vagy kisbusz, a rossz előítéletekellenére a street food ételeket árusítók manapság egyre inkább igyekeznek jó minőségű, friss alapanyagokkal dolgozni, az ízek pedig önmagukért beszélnek. További jó pont, hogy az étel a szemünk előtt készül el, így ez egyfajta bizalomnyerés is a vásárló felé, minden kételyét lerombolva azzal kapcsolatban, milyen étel kerül a papírtányérra. Az étteremmel szemben nyilvánvaló előnye, hogy a street food nem rejt el semmit a vevők elől. Az irányzatban minden benne lehet(ne) ma már, ami a kényelmünket szolgálja: gyors, minőségi, olcsó és ízekben rendkívül kiemelkedő – ezt az is bizonyítja, hogy egyre több étterem igyekszik átvenni ételeinél a street food ízvilágát és stílusát, például hamburgert is kínálnak nívós éttermekben.
Minden országnak, kultúrának megvan a sajátos konyhája, ételjellegzetessége, ami a street food esetében sincs másképp. Legismertebbek talán ebből a szempontból az amerikai utcai ételféleségek, amelyek már régóta benne élnek a köztudatban. Néhány évtizeddel ezelőtt jelentek meg hazánkban a hot dog árusok, majd a különféle hamburgerek, amelyek ma is elterjedtek, sőt talán az egyik legismertebb gyorsételfajta az egész világon. Amerikában napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak a szendvicskülönlegességek. Nem egy egyszerű, két kenyér közé dobált alapanyagokból álló ételre kell gondolni, hanem egy kézműves termékekkel, egyedi ízekkel, minőségi pékáruval megalkotott ínyencségre. 2014-ben Jon Favreau főszereplésével és rendezésében került a mozikba A séf című amerikai dráma-vígjáték, amely egy szendvicsárusító lakókocsi diadalútját mutatja be. A film elénk tárja a gourmet szendvicsek készítőinek munkáját és bemutatja, mekkora rajongótábort vonzanak az USA-ban.