A zeneművészeknek is szükségük van rendszeres sportolásra – ezzel a címmel készített a Sport és Tudomány folyóirat interjút Kodály Zoltánnal 1959 decemberében. Az ekkor hetvenhét éves világhírű zeneszerző maga is rendszeresen mozgott, napi fél órán át végzett olyan gyakorlatokat, amiket előtte kipróbált, és egészségmegőrzéséhez a legalkalmasabbnak tartott. Úgy gondolta, e nélkül nem bírná a magas szintű szellemi és fizikai igénybevételt, egyszerűen összeroppanna.
Nem véletlen, hogy Magyarországon az első komoly mozgásszervi vizsgálatokra a zenészek körében épp Kodály felkérésére került sor.
Az ötvenes években a Liszt Ferenc Zeneakadémián egyre nagyobb arányban jelentek meg olyan szakmai ártalmak, mint a légzési problémák, kézbántalmak, depresszió, idegösszeroppanás, amelyek következtében az ideiglenes vagy akár végleges pályaelhagyók, valamint az öngyilkosságok száma is növekedett.