Sokakat váratlanul érintett a home office gondolata 2020 elején. Ön szerint mentálisan hogyan hatott ez a munkavállalókra?
– Az embernek meghatározó szükséglete a biztonság, és 2020 tavaszán megrendült az a biztonságérzet, amit addig magunkénak tudhattunk. A home office egyfajta szükségszerűségként jelent meg, ami természetesen nem minden munkakörben volt megengedhető. Náluk a biztonságérzet nem volt megőrizhető azáltal, hogy az otthon biztonságot nyújtó falai között végezhették a munkájukat. Az otthoni munka tehát egyfelől biztonságot adhatott, másrészt azonban komoly bizonytalanságot hordozott, mivel az otthonunk ismert közege mindaddig nem volt a munka helyszíne.
Nagy kérdőjel volt, hogy működik-e, hogyan teremtsünk egyensúlyt a többféle szerep között, amelyek hirtelen egy térbe torlódtak. Nem voltunk abban sem biztosak, hogy a munkavégzéshez szükséges eszközöket tudjuk-e otthon biztosítani, versenyre kelhet-e az otthoni munkavégzés környezete, hatékonysága azzal, amit a munkahelyen megszoktunk. Kérdés volt az is, hogy tudjuk-e a munkaidőnket strukturálni, és van-e a munkaidőnek vége, ha az ember otthon, a négy fal között dolgozik. Mindemellett egy bizalmi kérdés is felmerült a munkaadókban a munkavállalók felé.