A Bátran élni című könyvedben közérthető példákkal bemutatod, hogy manapság kevésbé vagyunk képesek akár egy átmeneti frusztráció eltűrésére, vagyis egy nehezebb helyzetben áldozatot hozni egy célért. Meddig lehet építő számunkra egy ilyen szituáció és hogyan tudjuk észrevenni, hogy valamit már nem kell vállalni?
– Az, hogy miként látjuk a különböző életeseményeket, miként értelmezzük az átmeneti elakadásokat, kudarcokat, függ attól, hogyan állítódunk be egy dologgal kapcsolatban. Itthon, ebben a kultúrában az emberek félnek attól, hogy rosszul járnak, hogy túl sokáig, túl sokat belepakolnak valamibe, és aztán nem lesz megtérülés. Befolyásolja az embereket kitartás szempontjából, hogy „biztos jól járok-e”? Ha erre nagyon rágörcsöl valaki, az általában túl sokra nem viszi. Ha csak arra a dologra mondjuk, hogy megfelel nekünk, ami nagyon gyors és biztos megtérüléssel kecsegtet, akkor nyilvánvalóan nem leszünk kitartók. Látom, hogy az emberek annyira nehezen viselik azt, hogy csak később fog eldőlni valaminek a haszna, hogy inkább a rövid távú dolgokat választják, amiben a megúszásra törekszenek. Ha megnézzük azt, hogy melyik az erősebb bennünk, hogy elkerüljünk egy esetleges veszteséget, egy kudarcot – megússzunk valamit – vagy adjunk esélyt egy lehetséges sikernek, akkor sajnos az előbbi sokkal erősebben munkálkodik a többségnél.
A praxisból azt tapasztalom, a legtöbben azt választják, hogy itt és most elkerüljenek valami konfrontációt, még akkor is, ha így hosszú távon mindig kicsit szenvednek ezektől a dolgoktól.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »