A múlt hónapban ünnepelték a véradók világnapját. Azokat a hétköznapi hősöket, akik nélkül hazánk népessége minden bizonnyal alacsonyabb lenne – hiszen egyes betegeknek a vérátömlesztés az utolsó esély az életben maradáshoz. Vérhez azonban csak akkor jutnak, ha egész évben folyamatosan biztosított az országos szintű vérellátás – ez pedig már teljes mértékben az önkéntes véradók hajlandóságán múlik…
Mikorra nyúlik vissza a véradás tradíciója Magyarországon?
– Az első véradás – transzfúzió – még az 1920-as években történt, de szervezett formában az 1950-es évek elejétől jelentek meg vérellátó intézmények, amelyek kórházi osztályokként működtek, természetesen a mostanihoz képest sokkal egyszerűbb eszközparkkal, vizsgálati lehetőségekkel.
Később a ’97-es egészségügyi törvény nevesítette, hogy a vérellátás igenis állami feladat, ennek felelőse az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ). Ez volt a jogalapja annak az átalakulásnak, ami aztán lezajlott az elkövetkezendő 3 évben, és 2000. július 1-jével létrejött az OVSZ mint országos szervezet.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »
2020.07.24. (XXIV/30)
