A kerbelai magymecset milliókat vonz. Huszajn emléke máig meghatározza a síita világnézetet.(Forrás: AP/Anmar Khalil)
Bizonyossá vált: a Közel-Keleten nem fér meg többé egymás mellett a khomeinizmus és a cionizmus. A kettőnek együtt egyszerűen nincs többé hely. A Hetek hasábjai, címlapjai évtizedek óta jelzik előre, hogy be fog következni az élet-halál harc a túlélésért. Nos, a történelem beköszöntött múlt péntek hajnalban. Azért a történelem, mert ez a konfliktus régebbi, mintsem gondolnánk. Ha igazán meg akarjuk érteni a mostani folyamatokat, több száz évre visszamenőleg kell értelmeznünk az eseményeket.
Az Iszlám Köztársaság államvallása a Tizenkettes sía hit, amely Mohamedtől 12 imámot számol, és az utolsó imám visszatérését várják a saját jóslataik alapján. E rendszerben az imámok tévedhetetlen, megkérdőjelezhetetlen, szent és Allah teljes tisztaságát közvetítő szereplők. A köréjük épülő politikai rendszer az imamátus, amely nem hisz a szunnita dinasztiák létjogosultságában, hanem csak Mohamed családján (az „Ahl al-Bájt”-on, azaz Mohamed háza népén) belül ismeri el a legitim politikai hatalmat.
A 12 imám sorában az első nem más, mint Mohamed próféta veje, Ali (akit a szunniták negyedik kalifaként tisztelnek), aki Mohamed lányát, Fatimát vette feleségül. A muszlim birodalom fölött csak rövid ideig uralkodhatott (i. sz. 656–661 között), mivel alatta indult el az első „fitna” (tulajdonképpen polgárháború), amely végül az első szunnita dinasztia, az Omajjádok hatalomra jutásához vezetett. Egyszerűen összefoglalva ez a konfliktus vezetett el a síita–szunnita szakadáshoz.
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »
Emlékezés az aradi hősökre
Kik érted haltak »
Kicsoda Charlie Kirk, Trump titkos fegyvere?
A 31 éves evangéliumi keresztény influenszer, aki egyetemisták millióit mozgósította a választások előtt »