Hetek Közéleti Hetilap - “Tényfeltárás” Netflix módra

Kedves Nézőink! A következőkben olyan képsorokat fogunk bejátszani önöknek, amelyek alapján 1 óra 50 perc múltán kétségük sem fér majd hozzá: az evangéliumi keresztények egytől egyik őrültek, fundamentalista, apokaliptikus víziók könyörtelen végrehajtói, akik az önök életére, biztonságára, jólétére és szabadságára törnek! Kérem, ne törődjenek azzal, hogy tényeket nem vonultatunk föl, mert a hangulatkeltés sokkal objektívebb közlési forma. A poszttudományos világban úgysem az számít, mit tudunk, hanem az, mit érzünk, nemde? De! Szóval nyugodjon meg: az a zsigeri gyűlölet, amit eddig érzett a keresztények láttán, teljesen helyénvaló, hiszen ők gyűlöltek előbb! Ne! Ne forduljon el; ide nézzen: látja, most egy megpucolt tojást vetítünk a képernyőre, most meg néhány Hieronymus Bosch-festmény rémálmát. Látja? Látja már milyen gonoszak a keresztények? Míg a baloldal politikai szentjei az éhezés és egyéb súlyos globális bajok megoldásán dolgoznak keményen (béke legyen velük), addig a fasisztoid, újnáci evangéliumi hívők Krisztus szeretete helyett az ítélő, gyilkos Isten képét akarják ránk erőltetni! A teokrácia hajnalán ideje felkelnünk e rákos daganat ellen – világ szabadságszeretői egyesüljetek! Vessétek le magatokról Isten harcosainak igáját!

A Netflix-evangélium

Az ultraliberális médiabirodalom koronázatlan királyaként a Netflix nem először veszi célba a globalista világprogram legfőbb mumusát, az evangéliumi kereszténységet. Legújabb „dokumentumfilmjének” üzenete nagyjából összefoglalható a fenti manifesztóban. Petra Costa brazil rendezőnő nem először foglalkozik a brazíliai politikával: már egy korábbi dokumentumfilmben is feldolgozta Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök bebörtönzését és azt a „szörnyű diktatórikus utat”, ami Jair Bolsonaro megválasztásához vezetett. Munkáját Oscar-díjra jelölték.

Legújabb filmjében, mely az Apokalipszis a trópusokon baljóslatú címet viseli, Costa a brazil evangéliumi közösségek és a jobboldali politikai tábor „összefonódását” igyekszik leleplezni. A film inkább képsorok mozaikja, semmint átfogó narratíva, inkább hangulatot áraszt, semmint információt közöl. Bizonyítékoknak itt nincs helyük, inkább érzékeltet: a tudatosan egymás után vágott kép- és hanghatások célja félreérthetetlen. Brazília történelmének legmélyebb pontján nem a drog, nem a diszkrimináció, nem is a régi emberáldozatok vagy egyéb borzalmak állnak. Semmi sem ér föl az evangéliumi kereszténység nyújtotta fenyegetéssel!