Messze nem világos, hogy miként hódította meg az iszlám Jeruzsálemet.
A szent város már évek óta a kalifátus seregeinek ostromgyűrűjében állt, de 638-ra úgy tűnik, végleg a muszlimok hódításának esett áldozatául. A krónikák szerint ebben az évben Omár, Mohamed után a második kalifa, az iszlám birodalom kiterjesztője meglátogatta a Szentföldet. Egyes források szerint a jeruzsálemi pátriárka, Szofróniusz hívta meg, mintegy biztosítékul arra, hogy a város elfoglalása valóban békés lesz. A kalifának tulajdonított Omár-paktum végleges formája évszázadokkal későbbről maradt fenn, és ennek mentén alakult ki a zsidók és keresztények dhimmi státusza, amennyiben másodrendű és külön adót fizetni köteles alattvalói lettek a kalifátusnak, akik ezért cserébe, mint a „könyv népei”, védelemben is részesülnek az udvar részéről.
Ami most számunkra sokkal fontosabb, az, hogy milyen indítékok álltak Omár kalifa szíriai–palesztinai hódítása mögött, és miért volt fontos neki Jeruzsálem. Életrajzírói szerint a kalifa elsősorban Dávid imahelyét és Salamon templomát kereste. Elenyésző forrás beszél ekkor Mohamed állítólagos éjszakai utazásáról az al-Aksza mecsethez. Omár kalifa a feljegyzések alapján egyértelműen a város zsidó gyökereit tisztelte és kutatta. Ezért úgy tűnik, saját kezével kezdte meg a Templom-hegy megtisztítását, amit a bizánci keresztények eladdig szemétdombként használtak.