Ősi bibliai alapelv, hogy nem szabad a teljes keresetünket felélni – egy részét félre kell tenni, hosszú távra. Pál apostol szerint „nem a gyermekek tartoznak kincset gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2Korinthus 12:14). Salamon szerint „a jó ember örökséget hagy unokáinak…” (Példabeszédek 13:22) – mindent megtesz annak érdekében, hogy javakat hagyjon az utána következő nemzedékekre. „A ház és marha atyától való örökség” – erősíti meg ugyanezt az elvet a 19. fejezet 14-es versszaka. Egy jó apa szeretné, hogy a gyermekei saját ingatlannal és megfelelő munkaeszközökkel induljanak neki az életnek.
Van még egy fontos célja a megtakarításnak: nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Egy hívőnek nem kell rettegnie, szorongania, hiszen Isten a holnapunkat is a kezében tartja! De ez nem jelenti azt, hogy passzívan rá kellene bíznunk a sorsunkat politikusokra, az államra, illetve ellátórendszerekre. Az előrelátó ember él a kínálkozó lehetőségekkel, de igyekszik arra is felkészülni, hogy a világ dolgai a mostaninál sokkal rosszabbra is fordulhatnak. Aki ismeri a bibliai próféciákat, tudja, hogy a jövőben még számos járvány, földrengés, háború fogja sújtani az emberiséget.
Nem vehetjük készpénznek azt sem, hogy mindig lesz munkahelyünk, hogy soha nem kerülhetünk nehéz anyagi helyzetbe. Aki arra számít – és úgy költekezik –, hogy a jövőben minden ugyanúgy lesz, mint most, nagy bajba kerülhet.