Felvidékről kitelepített magyarok egy vasútállomáson 1947-ben. A történelmi bűnök egymást érték.(Forrás: Fortepan, Adományozó: Rózsa László)
Bár utólag az elnök szóvivője cáfolta, hogy a cseh államfő a külföldön élő oroszok internálására és üldözésére szólított volna fel (szerinte „csak a biztonsági intézkedések szigorítására lenne szükség”), a kollektív bűnösség elvének alkalmazása mindenképpen rossz történelmi emlékeket idéz fel, különösen Csehország részéről.
Mint azt lapunknak Pécsi Tibor történész elmondta, Csehország tekintetében nyilvánvalóan adódik a párhuzam a második világháború utáni Benes-dekrétumokkal, amely Csehszlovákia német és magyar származású lakosait kollektívan felelőssé tette a náci Németország és a horthysta Magyarország által a cseh és szlovák nép, illetve a cseh és szlovák állam ellen elkövetett bűnökért. „Ennek az lett az eredménye, hogy tulajdonképpen kitelepítették és kiűzték Csehszlovákiából a német és a magyar lakosokat” – mondta a történész.
A kollektív bűnösség elvének jogi és morális indoklása az volt, hogy Németország 1938-ban a müncheni konferencia révén a jobbára német ajkú lakosok által lakott Szudéta-vidéket a Nagynémet Birodalomhoz csatolta, 1939 márciusában pedig teljes egészében felbontotta Csehszlovákiát. Ebben a felbontásban a németek mellett két nemzet vett részt. Egyrészt Magyarország, amely a trianoni békediktátum miatt szerette volna visszakapni a történelmi magyar területeket, és így a Felvidék egy jelentős részét vissza is csatolták Magyarországhoz, részben 1938 novemberében, az első bécsi döntés következtében, majd 1939 márciusában, a csehszlovák állam felbontása után Kárpátalját is.
2023.07.07. (XXVII/27)
