A Pearl Harbor-i támadást megelőzte az amerikai ultimátum: Japánnak garantálnia kell az amerikai gazdasági befolyás helyreállítását Kínában, és minden háborús hódítását feladva vissza kell vonulnia az 1935-ös határok mögé.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Az alábbiakban megnézünk több olyan példát, amikor egy háborús konfliktusban igyekeztek gazdasági ellehetetlenítéssel térdre kényszeríteni egymást a felek. Írásunk második felében pedig olyan példákat hozunk, amelyek nem háborús szituációban, hanem béke idején akarták gazdasági szankciókkal rákényszeríteni az egyes országokat a magukat erősebbnek gondolók politikai konstrukciójának elfogadására.
A háborús szituációkban történő gazdasági nyomásgyakorlás klasszikus példái a városok és várak ostromai. Ennek során, mint közismert, a falakkal megerősített városokat a támadó fél körülvette. A legtöbb esetben ostromárkokat, falakat és tornyokat emelve hermetikusan elzárták a védőket a külvilágtól. Sem kifelé, sem befelé nem jutott át semmilyen szállítmány, így az ostromlottak a felkészülés során felhalmozott készletük mértékének megfelelően előbb vagy utóbb nehéz helyzetben találták magukat.
Először az éhség, majd a járványok tizedelték a védőket, akiknek szembe kellett nézniük a nem harcoló lakosság ellátásának kérdésével is. Amikor Julius Caesar a galliai hadjárata során kettős fallal vette körül Alesia városát, a védők hermetikusan el lettek zárva a külvilágtól. Miután a készletek elfogytak, a gallok a városban lévő civileket, elsősorban nőket, gyermekeket és időseket kiküldték a kapun az ostromlók kegyére bízva őket. Caesar azonban kegyetlen parancsot adott: a civileket nem engedte ellátni, míg a városba se engedték őket. A szerencsétlenek ott haltak éhen a senki földjén.
2022.10.21. (XXVI/42)
