Bán János író(Fotó: Ladjánszki Máté)
„Háború van most a nagy világban, Isten sírja reszket a szent honban” – Vörösmarty Mihály 1854-ben a nagy krími háború idején írta ezeket a sorokat. Ebben a háborúban Oroszország állt szemben a Törökország mellett kiálló európai nemzetekkel. Az évekig tartó vérengzésben egymillió ember halt meg, mégis jószerint elfelejtettük. Irodalmi művek, filmek sem igen készültek róla. Ma szinte ugyanott újra háború zajlik. Megkerülhetetlen a kérdés, hogy ennyire nem tanulunk a történelemből?
– Sajnos költői a kérdés, mert nem tanultunk. Ahogy a háborús konfliktusok esetében általában, itt sem kizárólag az egyik oldal hibájáról beszélhetünk, sokkal inkább szikár nagyhatalmi játszmákról. A putyini agresszió kétségbevonhatatlan és elfogadhatatlan. Lerohantak egy független országot, amelynek állampolgárai bátran védik a hazájukat. Pont. De aki az elmúlt években, évtizedekben figyelemmel kísérte a híreket, az jól tudja, hogy milyen előzményei voltak a mostani háborúnak. Ezek alapján pedig a NATO felelőssége bizony tetten érhető. Az elmúlt 15 évben kiváló szakértők sora írta le azt, hogy Ukrajnát a NATO-ba csábítgatni előbb-utóbb háborús ok lesz, és nincs olyan orosz vezetés, ami ezt el fogja tűrni. Vajon az Egyesült Államok eltűrné azt, hogy egy ellenséges nagyhatalom vagy tömb támadó fegyvereket telepít a határaira? Emlékezhetünk a kubai rakétaválságra: majdnem világháború lett belőle. A kérdés talán csak az volt, az oroszok meddig tűrik a NATO folyamatos terjeszkedését a határaik felé.
Végtelenül sajnálom az ukrán népet, és csak remélni tudom, hogy nem fognak úgy járni, mint mi, magyarok jártunk 1956-ban. Igazságos háborút vívnak ugyanazon megszálló nagyhatalommal szemben, mint mi anno. Az 56-os pesti fiúk azonban nemcsak a szovjet tankok áldozatai lettek, hanem a felelőtlen amerikai ígérgetéseké is. A magyar felkelők az amerikai csapatokat várták az utolsó pillanatig. Sajnos, van egy hasonló rossz érzésem, és remélem, a halálmegvető bátorsággal harcoló ukránoknak nem ugyanaz lesz a sorsuk, mint a pesti srácoknak. Senki nem mondta meg nekik, hogy ezt a háborút nekik kell megvívni, teljesen magukra hagyva. Akik pedig biztatták őket, hogy konfrontálódjanak csak nyugodtan az oroszokkal, most széttárják a karjukat, akárcsak 56-ban. Két markáns különbség azért van: az ukránok hathatós és jelentős fegyverszállítmányokat kapnak, melyekkel a korábbiaknál sokkal eredményesebben vehetik fel a harcot a nem túlzottan fejlett technikájú oroszokkal szemben. A másik: ez az orosz haderő már nem hasonlítható a hajdani szovjet hadiszörnyeteghez. Kérdés, ez a két tényező milyen meglepetéseket tud még okozni.
2022.03.11. (XXVI/10)
