Peterson májusban például a michigani Hillsdale College (hagyományos liberális oktatási elveken alapuló konzervatív magániskola) ballagásán mondott beszédében a témát egy hatásos képbe sűrítette: az életük fordulópontján álló végzős fiataloknak a blues szövegek toposzát idézte, miszerint „az ördög a válaszútnál” vár. Hiszen a diplomázás épp egy olyan pillanat az életben, amely alkalmas arra, hogy az ember „megvizsgálja a lelkiismeretét”.
A válaszút döntést jelent, a döntés pedig azt, hogy magasra vagy túl alacsonyra lőjük-e be a célt. Az ilyen helyzetekben mindig ott leselkedik a kísértő, arra ösztökélve, hogy beérjük a kevesebbel. Peterson számára ugyanis az a bűn, ha „elvétjük a célt”, mint Káin, akinek az áldozata nem volt elegendő. „Mert amikor helytelen áldozatokat hozunk, szívünk mélyén azt gondoljuk, hogy Isten fölé emelkedtünk” – magyarázta Peterson, óva intve a fiatalokat, hogy engedjenek az ilyen kísértésnek.
De csábító lehet a reménytelenség és az egzisztenciális szorongás is; könnyű hagyni, hogy ezek átjárják a lelket, amikor az ember nehézségekkel, próbákkal találkozik. Peterson elmesélte, hogy amikor a lánya hosszú ideig nagyon beteg volt, azt tanácsolta neki, hogy ne használja a helyzetét kifogásként, akkor sem, ha jogosnak érzi, hogy elkeseredett legyen. Az embernek személy szerint, de a környezetének is jobb, ha erőt vesz magán, és ellenáll a kétségbeesésnek – vagyis a kísértésnek, hogy a rossz irányba induljon el.