Egy SpaceX Falcon rakéta fellövése, 2017-ben. A rakományban műholdak voltak.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Köztudott, hogy az internet szigorúan titkos katonai fejlesztés volt az 1960-as években, a hidegháború és az űrverseny terméke. A rendszert a nyolcvanas években kezdték megnyitni a civil szféra előtt, miután leválasztották róla a katonai részt, előbb kutatóintézetek számára, majd civilek is elkezdhették használni. Ma még a sokat – és okkal – felelősnek tartott big tech is csak felhasználója ennek a hálózatnak, amin megszerezték maguknak a döntő befolyást és ellenőrzést.
Mivel maga az internet amerikai „találmány”, alapvetően továbbra is amerikai felügyelet alatt áll, bár ezt gondosan elrejtik a hálózatot felügyelő nemzetközi szervezetek mögé. Korábban lehetett hallani arról, hogy más nagyhatalmak – köztük az oroszok és a kínaiak – „alternatív internetet” építenek, amellyel függetleníteni tudják magukat a globális hálózattól. Ezzel akkor is biztosítani tudják a maguk számára az internetszolgáltatást, ha a világ más részein nem működne ez a szolgáltatás. Mivel ez a megoldás rendkívül költséges, kisebb országok számára ez az út nem járható.
Másfajta alternatívát kínál az Elon Musk által 2015-ben elindított Starlink projekt. Amint azt a lapunk előző számában megjelent portrécikk (Elon Musk, a jövő látnoka. Hetek, 2021. január 29.) is bemutatta, a világ jelenleg leggazdagabb vállalkozójának számító Musk a földi, kábelalapú internetszolgáltatástól független, űralapú hozzáférést kínál. A tervek szerint 2024-ig mintegy 12 ezer „nanoműholdat” juttat, akár több száz darabos „csomagokban” saját SpaceX rakétáival alacsony (550 km-es) föld körüli pályára.
2021.02.05. (XXV/5)
