A Bagolyház című sorozat cselekményének központi eleme a varázslás. (Forrás: IMDB)
Egyre élesebb visszhangot vált ki, hogy a legnépszerűbb gyermekmesék, animációk egyre mélyebb szintjeit mutatják be a sötétségnek, gonoszságnak. Bár a varázslat, a mágia és a gonosz mindig is jelen volt a mesék világában, az utóbbi idők hangsúlyeltolódása radikális világnézeti változás tünete. A nevelő célzatú mesét a szinte kizárólag szórakoztató mese váltja fel, ahol a feszültség nem az értékek összecsapásából, hanem az akcióból származik. Közben a gonosz motivációi érthetővé, személye kedvelhetővé válik.
Walt Disney stúdióvezető a huszadik századi rajzfilmkészítés legnagyobb hatású alakja. Arról, hogy mit érzett ő személyesen a mese fő funkciójának, lényegének, így nyilatkozott: „A gyermekek is emberek, akiknek törekedniük kell a tanulásra, a megértésre – épp úgy, ahogy a felnőtteknek is, amennyiben minőségi emberré akarnak válni. Az élet fényből és árnyékból áll, és hamis, becstelen szépelgés lenne, ha úgy tennénk, mintha nem létezne sötétség. Sok jó dolog létezik, sőt a jó dolgok a legerősebbek, de léteznek gonosz dolgok is, és az nem cselekszik helyesen, aki a gyermeket meg akarja védeni minden áron a valóságtól. A fontos az, hogy megtanítsuk a gyermeknek, hogy a jó mindig képes legyőzni a rosszat, és mi pontosan erre törekszünk a filmjeinkben.”
Walt Disney szerint tehát a mesefilmeknek a maguk szintjén és formájában fel kell mutatniuk azokat a konfliktusokat, amelyekkel a gyerekeknek szembe kell majd nézniük életük során. A mesék narratívája nagyon fontos, hiszen erősen hozzájárul a gyermek erkölcsi iránytűjének kialakulásához. A felelős mesefilmkészítők esetében tehát a konfliktus bemutatásának célja az, hogy megerősítse a gyermekben: áldozatvállalással és bátorsággal, a jó melletti határozott kiállással a rossz legyőzhető. A sötétség létezését fel lehet dolgozni, ha van remény az emberben, és a történet ezt megerősíti benne.
2026.06.12. (XXX/24)
