A kultúra többnyire romantikus módon, rousseau-i idillként jeleníti meg az amish közösségek 19. századi állapotokat idéző világát. A ‘60-as években születtek olyan elképzelések is, hogy az amishok – mivel gyerekeik iskoláztatása mentén összetűzésbe kerültek a hatóságokkal – élenjárói az ellenkultúrának, ezért úttörőket láttak bennük. A ‘80-as években hagyományos, kézműves munkavégzésük miatt figyeltek fel rájuk, napjainkban pedig egyre többen járnak csodájára előrehaladott biogazdálkodásuknak.
Ezek a nézetek azonban felszínes megközelítések csupán, erőtlen kísérletek arra, hogy a kívülállók belegyömöszöljék e titokzatos különutasokat a maguk világképébe. Az amishok nem sokat árulnak el magukról, ezért ha valaki szeretné megérteni őket, először hitelveiket kell megismernie. Ebben rejlik ugyanis a titok, ami miatt kezdetektől fogva szembehelyezkedtek a világgal.
Az amishok a korai anabaptista mozgalomból nőttek ki a 16. században. A társadalomtól való elszigetelődésük egyszerre volt tudatos döntés és kirekesztés eredménye is. Ennek oka, hogy az anabaptisták – akiket a harmadik reformáció elindítóinak is szoktak nevezni – nemcsak a katolikusoktól határolódtak el, hanem a protestánsoktól is.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »