Aktuálishetilap

A Salgótarjánban, 1947. augusztus 17-én született, zsidó származású gondolkodó az ELTE Bölcsészettudományi Kar Filozófia Intézetének tanára volt, kutatási területei közé tartozott a vallásfilozófia és Friedrich Nietzsche munkássága. Munkásságában kiemelt figyelmet szentelt a zsidóság történetének és helyzetének elemzésére. Számos műfordítást is készített, többek között Max Weber ikonikus, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című könyvét is ő ültette át – másokkal együtt – magyarra.

A Scheiber-díjjal is kitüntetett Tatár György halála előtt szívműtéten esett át, amely után 17 napig altatták. Múlt héten súlyos szívinfarktussal került kórházba, ahol vasárnap este csendben elhunyt. Egyetlen fia, öt unokája és családja gyászolja.

A tudós filozófus az elsők között, már 2000-ben megjelent emlékezetes, Izrael – Tájkép csata közben című könyvében, a második intifáda idején figyelmeztetett a dzsihád doktrínájában megjelenő veszélyre, amely fenyegetés nem áll meg Izrael határainál, amint azt a rákövetkező évben történt szeptember 11-ei merényletek bizonyították.

2014-ben, a Hetekben megjelent interjúban szintén előre jelezte, hogy Európában a növekvő antiszemitizmust az erősödő iszlám befolyás és a hagyományos zsidóellenesség összekapcsolódása is gerjeszti, pedig ez a beszélgetés még a 2015-ben kezdődő migrációs válság előtt készült. „Izrael démonizálása palesztin – és egyáltalán: muszlim – részről jóval hatástalanabb volna, ha a világ részéről »erre nem volna igény«. Az ENSZ-ben óriási számbeli fölényt jelentenek az iszlám államok, illetve a tőlük gazdaságilag függő országok. A szervezeten belül a nyugati országok kétszínűsége és emberi jogokba burkolt irányvesztettsége gyakran kézzelfogható. Őszintén szólva a holokauszt árnyékában a leghelyesebb magatartásnak az európai nemzetek részéről vagy Izrael fenntartás nélküli támogatását, vagy a síri csendet találnám” – mondta lapunknak Tatár György.

Tatár György számos területen együttműködött a filoszemita kereszténység képviselőivel, adott elő a Hit Gyülekezete teológiai főiskoláján, a Szent Pál Akadémián, Németh Sándor vezető lelkész meghívására részt vett a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért alapítvány munkájában és egyik utolsó interjúját a Hit Rádióban adta 2024 őszén.

***

Tatár György több interjút is adott a Heteknek, ezekből nyújtunk néhány szemelvényt.

Meddig maradhat alapértelmezett európai gondolkodás a politikai korrektség, illetve a konkrét esetben a „Willkommenskultur”?

- Az úgynevezett politikai korrektséget mindenekelőtt csak tünetnek látom, bár biztosan igazuk van azoknak, akik hatalmi eszköznek tartják. A liberalizmus egy bizonyos változatát, amelyet a politikai korrektség, egyesek szerint a „leftist mindset”, vagy mások szerint a holdvilágképű „jóemberkedés” különösen jellemez, követői maguk is „alkalmazott morálfilozófiának” nevezik. A politika szférájába belépve ez a szemlélet tulajdonképpen egyfajta morális demagógia megnyilvánulásává lesz, amelynek a befolyása és elterjedtsége mára beláthatatlanná vált. Ez a tulajdonság nem tartozik szükségszerűen a liberalizmus fogalomköréhez, a valóság teljes vagy részleges szem elől vesztésében a balos korszellemnek, az általános tanácstalanságnak, a szociológiai szemlélet kizárólagos bölcsességgé emelésének, de még a túl hosszúra nyúlt szovjet befolyás utóhatásának is nagy szerepe lehet… (2015)

Nagyon erős Európa iszlamizációja, a statisztikák a 20-as évek környékén már Eurábiaként emlegetik a kontinenst. Miben más, illetve más-e ez a fajta iszlám befolyás, az iszlám ilyetén megerősödése Európában, mint a középkorban? Mi mindenhez – pozitív és negatív szempontok – vezethet ez?

- Azáltal, hogy a történelmi kereszténység szellemi alapító iratai közé bekebelezte a zsidó Bibliát, méghozzá mint alapvetően keresztény iratot, szükségképpen annak zsidó tartalmaival szemben, azaz saját magát azzal a zsidósággal szemben definiálta, amely zsidóság ezekhez a tartalmakhoz ragaszkodott. A keresztény kultúra és keresztény államhatalom hosszú története során mindennemű identitásába mélyen beépült a zsidóságtól való önmegkülönböztetés és a vele szembeni ellenségesség. A modern Európa esetében ehhez „szerencsésen” társul az intellektuális elitek ez irányú általános műveletlensége, eszmei, gazdasági és külpolitikai érdekeltségei, valamint a kérdés által „iszlamizációnak” nevezett jelenség, vagyis a muszlim szavazók növekvő súlya. Ez utóbbi természetesen szóba sem jöhetett a középkorban, amikor a keresztény Európa defenzív helyzetből találkozott az iszlámmal. A helyenként folytatott teológiai disputáknak pedig semmi közük a mai értelemben vett vallásközi párbeszédhez. Ha Clausewitz (19. századi hadművészeti teoretikus, hadtörténész – a szerk.) beszélt volna róluk, azt mondta volna, hogy a disputák a háború folytatásai más eszközökkel.

Különösen veszedelmes tendenciának látom, ahogyan az európai antikapitalista mozgalmak magukévá teszik az iszlamizmus modernitásellenes és nyugatellenes törekvéseit, nem mellesleg annak antiszemita áramlataival együtt.  

Mi lenne ennek jövőbeni következménye?

- Európa végül részt kérhet és kaphat abban a történelmi folyamatban, amelyet Bernard Lewis ír le Az iszlám válsága című magyarul is megjelent könyvében.

Európa egyre inkább elszakad a zsidó–keresztény alapjaitól, mind több klasszikus értéket relativizál vagy tagad meg. Ön szerint mik lesznek a jövő Európájának alappillérei? Milyen lesz egyáltalán a jövője? Lesz jövője?

- Nem tudom. Borúlátó vagyok.

***

Tatár Györgytől barátja, filozófiatörténész pályatársa, Rugási Gyula a jövő heti lapszámunkban vesz búcsút.