Barikádok és pusztítás Párizsban a Kommün idején.(Forrás: Wikipédia)
A párizsi Boulevard des Capucines 35. szám alatt 150 évvel ezelőtt új művészeti stílus született. Néhány újító kedvű festő, miután a párizsi Salon nem fogadta be műveiket, ellenkiállítást nyitott egy fotóstúdióban. Munkáik szembementek a konzervatív ízlésű Académie des Beaux-Arts (Szépművészetek Akadémiája) szigorú elveivel. Vásznaikról eltűntek a történelmi hősök, a mitológia, az idealizált portrék, és helyüket felváltották az egyszerű tájképek, a természet és az ipari forradalom találkozásai, valamint a mindennapi élet jelenetei. A fényképszerűen élethű ábrázolás helyett a vonalak elmosódtak, a színek pedig harsányakká váltak.
Impresszionisták – mondta gúnyosan Louis Leroy újságíró Claude Monet, Edgar Degas, Camille Pissarro, Berthe Morisot, Pierre-Auguste Renoir és egy sor, azóta jobbára feledésbe merült társuk festményeit látva. „Egy tapétához készített előzetes vázlatrajz is befejezettebb, mint ez a tengerparti tájkép” – jellemezte a még jobbára ismeretlen Monet Impresszió, a felkelő nap című művét, amiből a mozgalom neve is származott később. (Az újítók ugyanis egyáltalán nem nehezteltek a gúnyból rájuk aggatott cím miatt.)
Művészetük lényegét ugyanis pontosan ez adta: a benyomás, a pillanat megragadása. Nem a dolgok örökérvényű ábrázolása került előtérbe, hanem az, miként látta a valóságot az adott pillanatban a festő. Meg sem próbálták eltüntetni az ecsetvonásokat: megelégedtek azzal, hogy a vászonra „feldobott” színfoltok a kellő távolságból úgyis a megfelelő színhatást adják a szemlélőnek. Nagy szerepet kapott a természetes fénnyel való játék is.
2024.11.22. (XXVIII/47)
