A 16. század derekán kezdett I. Mária uralkodni, és neve a törikönyvekbe a „véres” jelzővel együtt vonult be – kevésbé elterjedt a „katolikus Mária” titulus. Pedig a pápaság iránti elkötelezettsége azért olyan jelentős, mert apja, VIII. Henrik pontosan a Rómától való elszakadás érdekében hozta létre az anglikán egyházat. A parlament által 1534-ben elfogadott törvény (Act of Supermacy) kimondja, hogy az egyház feje a király. A Rómához köthető dolgokat Henrik igyekezett eltüntetni az ország vallási életéből és lefoglalta az egyházi birtokokat, kolostorokat.
A tanítások és a szertartások terén nem engedtek teljesen teret a változásnak, ugyanis az 1539-ben kiadott és az egyház fő hittételeit rögzítő úgynevezett „hat cikk” főként katolikus elemeket tartalmazott. Ilyen volt például az átlényegülés tanítása, a gyónás vagy a papok házasságának tilalma, mely a cölibátus megerősítését jelentette.
A királynő elődje, VI. Eduárd protestánsként került hatalomra, és igyekezett az anglikán egyházat ennek megfelelően átalakítani. Nem sokkal Mária trónra lépése előtt, 1553 júniusában kiadták a „42 cikket”, mely immár az angol egyház tanítását a reformáció elveivel és szellemiségével töltötte meg. Ezt a protestáns vonalat erősítette volna minden bizonnyal tovább I. Johanna (Lady Jane), az úgynevezett „kilencnapos királynő”, ám ő valóban mindössze kilenc napig uralkodott.
2024.03.14. (XXVIII/11)
