Nem kapott még magyar film ekkora elutasítást azelőtt, hogy egyáltalán látni lehetett volna. Az előzetes hírek a Most vagy soha nagy költségvetéséről, a készítők személyéről máris az állami forrásokhoz való hozzájutás kritikáját generálták a közbeszéd egy részében. Innen egy nem túl nagy lépéssel sokaknak sikerült megérkezni oda, hogy a film megnézése előtt máris erősen negatív előérzeteket eresszenek ki a kibertérbe. Nem túl elegáns ez. Tartozzék bárki bárhová, ha egyszer valamit a köz számára megalkotott, egy esélyt megérdemel. Az alábbiakban előre megfontoltan követjük azt a luxust, amit eddig is a több évtized alatt: magáról a filmről írunk, kizárólag arról.
Ahogy jeleztük, ez a film valós alapokra építkező fiktív, többfunkciós alkotás. Az első cél felismerhetően a tartalmas időtöltés, melyhez veretes gondolatokat is csaptak. Eszköze ennek a látvány, az akció meg a humor. Ma már nehezen lehet ezek nélkül meglenni, kivéve, ha eleve rétegfilmet akarunk; be kell ezt látni. Ehhez járul az a bizonyos „pátosz”, mely kedvelt tárgya a vitriolba mártott elemzői tollaknak (billentyűzetnek), pedig valamikor nemes érzületként volt ismert.
A magunk részéről nem utasítanánk el ezt sem, ám csakis óvatosan, finoman adagolva – hogy ne legyen az emelkedett lelkiállapot egyből közröhej tárgya.
2024.03.22. (XXVIII/12)
