Egy erdész ismerősöm – néhány évtizednyi erdei iskolában szerzett tapasztalatára támaszkodva – a mai napig azt állítja, hogy az erdőben a legrosszabb gyerek is megjavul.
Nagycsaládos szülőként erre én is így emlékszem, pedig szerintem a gyerekeink nem is a legrosszabbak voltak. A gyerekeink szerint viszont a természet valószínűleg jó hatással lehet a felnőttekre is, mert ha az apjuk kimegy az erdőbe, általában normálisabban tér vissza.
A Körösök mellett járva-kelve gyakran irigyeltem a gátőrök életét, akik a folyó mellett, madárfüttyös zöld erdőben tölthetik idejük jelentős részét. De, „az élet nem habostorta” – mondta Pelikán József, a legismertebb magyar gátőr, az ember pedig abból csinál stresszt magának, amiből csak tud.
A szellem erejével: az okkultizmus harca a kereszténységgel
Mítoszoktól, misztériumoktól és babonaságoktól sűrűn átszőtt szellemi-vallási közegbe robbant bele a kereszténység »
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Nők a pünkösdi mozgalomban
Növekvő szerepvállalás és alakuló trendek az Egyházban »