Tíz évvel ezelőtt állt elő az ENSZ Élelmezésügyi Hivatala (FAO) az ötlettel, hogy az egész emberiség térjen át a rovarevésre. A főáramú média az azóta eltelt időszakban az ízeltlábú alapú étrend elfogadtatását szolgáló tacepaóként kezdett működni, a Washington Posttól az Economiston át a legnagyobb életmód magazinokig „étvágygerjesztő” cikkekben tálalva az előnyöket. Érveikben visszatérő gondolat, hogy a csúszómászókból nyert fehérje előállításának kisebb az ökológiai lábnyoma, mint az állattenyésztésnek; többek között jelentősen kevesebb víz felhasználásával, illetve üvegházhatású gáz kibocsátásával jár.
A 2013. májusi jelentés (Edible insects: Future prospects for food and feed security) idején azonban még józanabb volt a reakció. A Forbes Marie Antoinette-tel példálózva érzékeltette a javaslat abszurditását – az körülbelül annyira jelentene hatékony megoldást a Föld lakosságának növekedésére, az öntözhető területek zsugorodására, a klímaváltozás mezőgazdasági hatásaira, mint a francia királyné állítólagos felkiáltása, amikor közölték vele, hogy az emberek éheznek, mert nincs kenyér: „Hát akkor egyenek tortát!”
A cikk elismerte, hogy a jelentés helyesen állítja, hogy a rovarok rendkívül táplálóak, és hogy valójában már mindannyian fogyasztjuk őket legalább valamilyen származék formájában (ilyen a pajzstetűből nyert, széles körben alkalmazott ételszínezék, amelyet a szerző szerint egy ideig a Smarties cukorkához is használtak). De azzal már nem értett egyet a Forbes, hogy rákényszerülünk a táplálkozási szokásaink drasztikus megváltoztatására. A lakosság 9 milliárd főre emelkedése, írta a lap, nem jelenti azt, hogy a megszokott élelmiszereinkből hiány lesz. Többek között azért, mert az addigi trendek alapján a hagyományos növények hozama legalább évi 1 százalékkal, vagyis a népességnél nagyobb mértékben fog emelkedni. De még erre sincs szükség, mivel a termesztett élelmiszerek mintegy 50 százaléka amúgy is kárba vész, vagyis az elosztás javításával kiküszöbölhető lenne az éhezés.