Lengyelország 1939. szeptember 1-jei náci, majd szeptember 17-i szovjet lerohanása idején a 30 milliós lakosságból 3 millió fő volt zsidó, akik túlnyomó többsége a csupán 21 éve véget ért megkülönböztető cári elnyomás miatt még nem vagy alig tagozódott be a lengyel társadalomba. Főleg Kelet-Lengyelországban voltak zsidó többségű, sőt teljesen zsidó népességű települések, például a Przemyśli-középhegység területén lévő Bircza.
A náci megszállás alá került nyugat-lengyel területeken a zsidóságot rövid időn belül gettókba zárták, ahonnan a férfiakat rendszeresen munkaszolgálatra vitték, többek között az új német–szovjet határ mentén található Bełżecbe. Ugyanis mindkét oldalon komoly erődítési munkálatokat végeztek; a szovjet betonbunkerek ma is láthatóak Kelet-Lengyelországban.
Az új határvonal biztosítása után, 1941. június 22-én a nácik megindították a szovjetek elleni „villámháborút”. A védelmi vonalak építésén dolgozó bełżeci munkatábor feleslegessé vált. A munkaszolgálatosok egy része visszatérhetett a gettókba, más részüket átvezényelték máshová.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »