Bizonyos történelmi okok, az ősiség, a rendi kiváltságokhoz való ragaszkodás, valamint a Monarchia közös intézményrendszere jó ideig gátolta az önálló hazai értékpapírpiac megszületését. Az áttörést a reformkor hozta meg. Mint sok minden másban, ebben is elévülhetetlen érdemeket szerzett gróf Széchenyi István. Az 1830-ban megjelent Hitel című műve a magyar pénzügyi forradalom elindítójának is tekinthető. Ez volt az első könyv, amely az értékpapírkereskedelem kialakítását indítványozta. 1836-ban megjelent az első részvénytársaság, a Lánchíd Rt., ezt követően pedig sorozatosan alakultak a különböző részvénytársaságok. Érdekességképpen: az első részvénytársaságok között már találunk non-profit célút is, amely a kultúrát, egészen pontosan a Pesti Magyar Színház finanszírozását szolgálta.
Szintén Széchenyi kezdeményezésére 1840-ben elfogadták a váltótörvényt, amely felkavarta a korabeli pénzügyi állóvizet.
A váltó olyan pénzt helyettesítő értékpapír, amelyben a kibocsátó elismeri a tartozását, és hogy ezt meghatározott időn belül kifizeti. Ezáltal, ha 100 év késéssel is, de Magyarországra is megérkeztek az első értékpapírok.