A különleges nemesfém keletkezését titok fedi. Bár többféle elmélet is létezik, de abban minden kutató egyetért, hogy az univerzumban fellelhető arany kozmikus robbanásokban és ütközésekben alakult ki. Az arany a természetben, elemi állapotban termésarany és ércásvány formájában lelhető fel. Előbbi jelenti a kisebb rögöket, szemcséket, amelyek oly sok embert bolondítottak meg például az aranyláz idején, az utóbbi pedig a bányásziparral kapcsolatos.
Az embernek az aranyhoz való vonzódása ősibb és ösztönösebb, mint bármely kulturális hatás, ugyanis egymással kapcsolatba soha nem kerülő civilizációk tértől és időtől függetlenül szinte azonos érdeklődést mutattak e nemesfém iránt. Az arany első tudatos felhasználását az egyiptomi civilizációhoz kötik. Értékét ezekben az időkben elsősorban a szépsége és megmunkálhatósága adta, nem volt még köze a pénzhez vagy az árucseréhez. Később az áruk értékének meghatározásához szükséges volt valamilyen általános egyenérték bevezetésére, így jutottunk el a tulajdonképpeni pénz kialakulásához: az arany sikerét a korlátozott kinyerhetősége, szépsége, tartóssága, egyedülálló fizikai és kémiai tulajdonságai és általános elfogadottsága, illetve egyenértékűsége mellett az adta, hogy könnyen megmunkálható, egységes súlyúra alakítható, illetve szállítható.
Az arany a pénzrendszer kezdete óta stabil fizetőeszköz volt. Alaptétel, hogy az ideális pénz előállítási költségének magasnak kell lennie, így nem lehet korlátlanul növelni a mennyiségét, amely miatt kívánatossá válik az emberek szemében. Ezért fogadják el áruik vagy munkaerejük ellenértékeként, ezért tartják ebben a megtakarításaikat, és fogadják el mérceként, amikor valaminek az értékét kell meghatározni. Ennek a követelménynek az arany teljes mértékben megfelel.
2022.06.17. (XXVI/24)
