hetilap

Az Observatory of Intolerance Against Christians in Europe (OIDAC) szervezet szekuláris intoleranciának nevezi a mögöttes okot. Az elvilágiasodott kultúra megpróbálja a vallást a közszférából kiszorítani, és figyelmen kívül hagyja, milyen létfontosságú szerepet játszik a hit egy egészséges társadalomban. A keresztény erkölcsiséggel szembefordulva esetenként már a magánvélemények elnémításánál is tovább megy, egészen azok kriminalizálása felé. Egyre többször hallani, hogy egy-egy bibliai alapú vélemény kinyilvánításáért emberek elveszítik az állásukat, közösségi platformokról kitiltják őket, megtagadják egyetemi képzésüket, vagy akár bírósági pert indítanak ellenük.

Veszélyeztetett szakmák

Bizonyos szolgáltatási ágak különösen érintettek, mert az abortusszal vagy a melegjogokkal kapcsolatos tevékenységekkel járnak.

Svédországban 2013-ban négy klinika is visszavonta Ellinor Grimmarknak tett állásajánlatát, miután a szülésznő elmondta, hogy keresztény hite miatt nem asszisztálhat abortuszoknál. Az egyik intézményvezető még azt is megkérdőjelezte, hogy „lehet-e egyáltalán valaki ilyen nézetekkel szülésznő?”. Ellinor máshogy vélekedik: „Szülésznő vagyok, és minden vágyam, hogy gyakorolhassam a szakmámat, amely arról szól, hogy az életet minden áron védelmezni kell. Valakinek ki kell állnia ezek mellett a pici babák mellett, valakinek harcolnia kell az élethez való jogukért.”

Ellinor végül Norvégiában tudott elhelyezkedni, és egy másik svéd szülésznővel, Linda Steennel együtt az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. A testület azonban elutasította a keresetüket, azzal az indoklással, hogy bár a vallásgyakorlásukban korlátozták őket, a helyi törvények ehhez megfelelő jogalapot nyújtottak. (Svédországban nem lehet lelkiismereti okokra hivatkozva „felmentést” kérni abortusz elvégzése alól.) Ezzel a törvényszék kimondta, hogy az abortuszt igénylő nők védelme felülírja a keresztény szülésznők jogait.

Az EJEB döntése azért is lényeges, mert több országot (például Spanyolország) felbátorított, hogy „lelkiismereti záradékok” révén korlátozzák keresztényeknek azt a jogát, hogy hitbéli okokból megtagadjanak szolgáltatásokat.

Az észak-írországi Ashers Baking Company azon kevés vállalkozás közé tartozik, amely a lelkiismereti szabadság kérdésében jogi győzelmet tudott elérni. Miután 2014-ben nem voltak hajlandóak ügyfelük, Gareth Lee kérésére a megrendelt tortát a „Támogasd a melegházasságot” felirattal díszíteni, a helyi és fellebbviteli bíróságokon elvesztették az ellenük indított pert. (Még azt sem vették figyelembe, hogy a történtek idején azonosneműek nem házasodhattak Észak-Írországban.) 2018-ban azonban a brit Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a korábbi ítéleteket, és megállapította, hogy a cukrászda nem diszkriminálta szexuális irányultsága alapján Leet, hanem egyszerűen ragaszkodtak a házassággal kapcsolatos meggyőződésükhöz.

Előfordul, hogy bojkottal lehetetlenítenek el konzervatív szemléletű vállalkozásokat. Az amerikai Chick-fil-A étteremláncnak azért kellett az egyik brit bevásárlóközpontban 2020 márciusában bezárnia, mert aktivisták elérték, hogy ne újítsák meg a bérleti szerződését. Szerintük mind a vállalat, mind azok a keresztény csoportok (például az Üdvhadsereg), amelyet adományokkal támogatnak, hírhedten ellenségesek az LMBTQ-jogokkal szemben.

A Barclays 2020-ban zárolta egy keresztény jótékonysági szervezet számláját. A Core Issues Trust az azonosneműek iránti vonzalmuktól önként szabadulni kívánó embereknek nyújt szakszerű segítséget. Alapítója, Mike Davidson elmondta, hogy amikor magyarázatot kért a banktól, „egyszerűen a szerződés egyik záradékát idézték, amely arról szól, hogy bármelyik fél megszüntetheti a számlát. Vagyis nem adtak semmiféle indoklást.” A szervezet valószínűnek tartja, hogy a pénzintézet az LMBTQ-lobbi hatására szánta rá magát a lépésre.

A Cornerstone Adoption and Fostering Service a helyi hatóságok gondjaira bízott gyermekeknek otthont kereső keresztény szervezet. A brit fellebbviteli bíróság 2020 júliusában úgy döntött, hogy mivel az intézmény kormányzati hatóságokkal működik együtt, nem tagadhatja meg gyermekek azonos nemű párokhoz történő elhelyezését. Továbbá, szabadon toborozhat olyan nevelőszülőket, akik evangéliumiként azonosítják magukat, de azt nem követelheti meg tőlük, hogy heteroszexuálisok legyenek.

Tiltott jelképek

2021-ben Mary Onuoha nem bírta tovább a nyomást, és felmondott munkahelyén, a Croydon University Hospitalben. Az ápolónő 1988-ban érkezett Nigériából, és 2002 óta dolgozott a kórházban. Sokáig senkit nem zavart, hogy kereszt formájú medált visel. A vezetés azonban 2015-től kezdve többször felszólította, hogy vegye le az ékszert, amit Mary mindig visszautasított – még azután is, hogy a recepcióra helyezték és megfenyegették, hogy belső vizsgálatot indítanak ellene.

Onuoha idén januárban a Christian Legal Center nevű jogi szervezet segítségével pert nyert volt munkáltatója ellen. A bíróság elismerte szabad vallásgyakorláshoz való jogát, és megállapította, hogy a kórház vezetése hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben (miközben a hinduk piros karkötőit, vagy a műtőben viselt hidzsábot, turbánt, szárit „széles körben tolerálták”).

A keresztény vallási szimbólumok viselői szerte Európában negatív reakciókra, zaklatásra számíthatnak. Egy 11 éves svéd fiút a társai megvertek, miután meglátták, hogy kereszt függ a nyakában. Egy másik iskolában pedig egy 15 éves fiút megkértek, hogy vegye le a kereszt medálját az osztályfényképhez, mert sértő lehet a többiek számára, míg más diákok muszlim öltözéket viselhettek.

Kereszténység nélküli nevelés

Keresztény családok gyakran ütköznek falakba szerte Európában, ha a hitüknek megfelelően szeretnék nevelni a gyermekeiket. De talán Norvégiában érezhetik magukat legkevésbé biztonságban, mint arra a Bodnariu-eset is rávilágított.

2015-ben a Barnevernet, a hírhedt gyermekjóléti hivatal elvette a szülőktől öt gyermeküket, és három különböző nevelőcsaládnál helyezte el őket. Az intézmény kezdetben azt állította, hogy a Norvégiában illegális testi fenyítés gyanúja miatt intézkedett. Később kiderült, hogy a tisztviselőket a gyerekek keresztény neveltetése (is) zavarta. Az ügy erős nemzetközi visszhangjának hatására a Barnevernet hét hónap múlva visszaadta a gyerekeket, és a család elmenekült Norvégiából.

2016 decemberében Marius és Ruth Bodnariu az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, amely azonban 2020 decemberében elutasította, hogy foglalkozzon az üggyel, mert szerinte Norvégiában kellett volna jogorvoslatot szerezniük gyermekeik visszaengedése után. Nem mintha ez reális lehetőség lett volna számukra: „Nem kockáztathatták meg a család újbóli szétválasztását azzal, hogy visszatérnek abba a rendszerbe”, magyarázta az International Christian Concern.

Az oktatás szekularizációja miatt a keresztény értékek szerinti nevelés akkor is egyre nehezebb, ha nem fenyegeti a családot ilyen drasztikus intézkedés, mint Norvégiában.

A gender- és más ideológiák térhódítása mellett a vallás tanítása feltűnően visszaszorult, annak ellenére, hogy kulcsfontosságú eleme kultú­ránknak. A francia Matthieu Faucher nem keresztény, de az ő esete éppen erről szól.

Faucher-t ateista létére azért függesztették fel az állásából, mert a kereszténység történetéről tanított, rá­adásul a diákjai érdeklődésére reagálva. A gyerekek ugyanis ilyen kérdésekkel bombázták: „Ki az, akit a kereszten megfeszítettek?”, „Miért nem tanulunk a húsvétról?”, „Ki volt Jézus?”

Egy névtelen feljelentés nyomán Faucher-t a szülők tiltakozása ellenére elbocsátották. A tanár pert nyert az iskolával szemben, az mégis aggasztja, hogy „megbüntettek, mert egy olyan könyvet használtam a munkám során, amely a civilizációnk alapja. Én kultúrtörténetet tanítottam, nem katekizmust – csak a kultúrát. És a gyerekek kérésére” – nyilatkozta.

Zárt ajtókon zörgetnek

Csalódniuk kell azoknak a muzulmán hátterű menedékkérőknek, akik áttértek a kereszténységre, és azzal a reménnyel érkeznek Európába, hogy itt támogatással és befogadással találkoznak. A brit belügyminisztérium például számos esetben nemcsak elutasítja őket (holott arra hivatkoznak, hogy hazájukban a hitük miatt üldözésnek lennének kitéve), de gyakran megdöbbentő cinizmussal és érzéketlenséggel teszi mindezt.

Az egyik elutasító levélben a Bibliából idéztek erőszakról szóló részeket, és ezt fűzték hozzá: „Ezek a példák ellentmondanak állításának, miszerint azért tért át a kereszténységre, mert felismerte, hogy ez az iszlámmal ellentétben békés vallás.” Egy másik indoklás így szólt: „Kérelmében kijelentette, hogy Jézus a megváltója, de aztán megjegyezte, hogy az iráni rezsimtől nem tudta Önt megvédeni. Úgy véljük, Jézusba vetett hite langyos és meggyőződés nélküli.”

Bármi lehet gyűlöletbeszéd

Míg brit hivatalnokok szabadon gúnyolódhatnak a kereszténységen, az átlagpolgár akár szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal bűnhődhet az iszlám vagy a homoszexualitás kritizálásáért, különösen amióta több országban ún. gyűlöletbeszéd-törvényeket vezettek be.

Nagy-Britanniában a legtöbb esetben lelkészek ellen indul eljárás a házasságot és más, napjainkban érzékeny témákat érintő igehirdetéseik miatt. Utcai prédikátorok szintén a rendőrök állandó célpontjai. Amikor egy ilyen őrizetbe vétel után London muszlim polgármesterét megkérdezték, hogy kell-e letartóztatástól tartaniuk a Bibliából nyilvános helyen felolvasó keresztényeknek, Sadiq Khan azt válaszolta:

„A véleménynyilvánítási vagy a szólásszabadsághoz való jog nem korlátlan.”

Ugyanez a szemlélet köszön vissza a Päivi Räsänen finn parlamenti képviselő, volt belügyminiszter ügyében eljáró főügyész érvelésében is. Mint arról beszámoltunk, Räsänent azzal vádolták, hogy egy Twitter-bejegyzésben, egy 2004-es egyházi kiadványban és egy rádióinterjúban „a homoszexuálisokat becsmérlő kijelentéseket tett”, melyek „alkalmasak gyűlöletkeltésre”. Pere január 24-én kezdődött Helsinkiben.

Anu Mantila főügyész hangsúlyozta, hogy a vád nem a vallásos meggyőződésre irányul, hanem annak kinyilvánítására: a vallás- és a szólás­szabadságnak határt szab, hogy a véleményünkkel megbántunk-e másokat.

Päivit (és a vele együtt perbe fogott lutheránus lelkészt) most szerdán első fokon felmentettek minden vád alól, ez azonban nem feltétlenül jelenti, hogy itt pontot lehet tenni az ügy végére. Raija Toiviainen főügyész azt nyilatkozta a sajtónak, hogy mérlegelni fogja az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét egy magasabb bíróságon.

Úgy tűnik bizonyos témák intellektuális no-go zónákká váltak, amelyekben csak egyféleképpen lehet nyilvánosan gondolkodni és beszélni. Ez már nemcsak a keresztényekről szól, hanem azokról a szabadságjogokról is, amelyek a liberális demokráciában mindenkit megilletnek.