Az Egyesült Államok a hidegháború alatt kezdte alkalmazni a titkos műveleteken keresztül kiprovokált rendszerváltás taktikáját. Lindsay O’Rourke, a Boston College kutatója szerint a „regime change business” nem volt túl sikeres: az esetek hatvan százalékában egyáltalán nem érte el az eredeti célokat (Covert Regime Change: America’s Secret Cold War, 2018). Ennél is kiábrándítóbb, hogy a külső beavatkozás gyakran hozzájárult polgárháborúkhoz, emberi jogi visszaélésekhez és egy-egy régió instabilitásához.
Irán, Kongó, Guatemala, Chile csak néhány azoknak az országoknak a sorában, ahol az Egyesült Államok „elősegítette” a megválasztott, de neki nem tetsző vezető elmozdítását. De olyan is előfordult, hogy már eleve manipulálta a külföldi választásokat. Dov Levin, a Carnegie-Mellon, majd a Hongkongi Egyetem professzora 81 ilyen alkalmat dokumentált az 1946 és 2000 közötti időszakból. Valójában sokkal többről lehet szó (még a „szövetségesek”, például Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia vagy Japán sem úszták meg).
Borisz Jelcin 1991-ben lett elnök, még a Szovjetunió decemberi összeomlása előtt. Piaci reformokat és gazdasági átalakulást ígért, és ezt be is tartotta, csak nem úgy, ahogy az emberek várták. A vagyon néhány kiválasztotthoz – az oligarchákhoz – vándorolt, miközben a társadalom jelentős része szegénységbe süllyedt. A munkanélküliség, a szervezett bűnözés meredeken megemelkedett, a várható élettartam tragikusan csökkent.
2022.04.08. (XXVI/14)
