A Washington Post kioktat, hogy „a szabadságról és emberi jogokról alkotott meggyőződéseink lényegükből fakadóan rasszisták”. Elisabeth Anker, a George Washington Egyetem professzora idén januárban megjelent Ugly Freedoms (Csúf szabadságok) című könyve dettó: „Az egyéni szabadság mindig elválaszthatatlanul összefonódott a fehér felsőbbrendűséggel, a telepes kolonializmussal, a klímapusztítással, a gazdasági kizsákmányolással és a patriarchátussal.” A szerző ezek közé – a szerinte antidemokratikus vonásokat mutató, „csúnya” – szabadságok közé sorolja, amikor republikánus kormányzók eltörlik a kötelező maszkhasználatot vagy szülők szeretnék eldönteni, hozzájárulnak-e, hogy gyerekeiket perverz szexuális tartalmakkal szembesítsék az iskolában.
De mitől lett a szabadság – legalábbis egyesek szabadsága – csúnya?
A huszadik század második felében három gondolkodó – Robert Nisbet, Hannah Arendt és Molnár Tamás – is a tekintély hanyatlására mutatott rá mint „tettesre”.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2022.04.29. (XXVI/17)
