Mentőcsónak a USS West Virginia közelében a támadás után. (Fotó: U.S. Navy via AP)
Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes
Az 1930-as évek második felében Japán terjeszkedésének hátterében a nyersanyagok megszerzésén túl a csendes-óceáni és a kelet-ázsiai térségben élő népek feletti dominanciát vizionáló felsőbbrendűségi ideológia állt. Ahhoz azonban, hogy a túlnépesedő ország nagyhatalmi pozícióra tegyen szert, a haditengerészet fejlesztése volt a legégetőbb feladat. A háborús kabinet élére Hirohito császár által kinevezett Tódzsó miniszterelnök – a dél- és kelet-ázsiai országok feletti gyengülő európai befolyást kihasználva – 1940-ben Délkelet-Ázsia megszállására irányuló akciókat kezdett. A Csendes-óceán térségét azonban az Egyesült Államok uralta, és 1941 nyarán olajszállítási embargót vezetett be Japánnal szemben annak agresszív terjeszkedési politikája miatt. Ez még eltökéltebbé tette a szigetországot háborús terveit illetően. Az amerikai haditengerészeti fölény megtörésére sürgősen kellett egy hatásos, mindent elsöprő lépés.
A U.S. Navy legfőbb támaszpontja a Hawaii-szigetlánc Oahu szigetén lévő védett, ám sekély és szűk bejárattal rendelkező egykori gyöngyhalászkikötő, Pearl Harbor volt. Erről a bázisról kiindulva több millió négyzetkilométeres területet tudott Amerika ellenőrizni és mindenkit meggyőzött arról, hogy ki az úr a térségben. Japánt kivéve.
2021.12.17. (XXV/50)
