Alan Shearer 260 gólt szerzett a Premier League-ben, ebből 46-ot fejjel. Kockázatok és mellékhatások. (Fotó: AP / Max Nash)
A Hetek ünnepi előfizetői akciójában a nyomtatott és online hetilap csomagra előfizetők között több mint 80 értékes nyereményt sorsolunk ki. A fődíj egy Dacia Sandero személyautó. Minden az akció keretében előfizető olvasónk hetekes maszkot kap ajándékba. Részletek a hetilapban és a hetek.hu/elofizetes oldalon.
Október végén egy egész nemzet gyászolta az egykori angol válogatott futballistát, Nobby Stilest, aki 78 éves korában halt meg. A megkülönböztetett figyelem nem véletlen: a legendás játékos tagja volt az 1966-os világbajnok angol csapatnak, és a németek ellen 4–2-re megnyert döntő után a kupával a kezében lejtett tánca az angol sporttörténelem egyik ikonikus jelenete. Nem mellesleg csupán két angol futballista volt, aki világbajnoki fináléban és Bajnokcsapatok Európa-kupája döntőben egyaránt szerepelt, és győztesen hagyta el a pályát: Bobby Charlton és Nobby Stiles (a BEK-sikert is egy csapatban, a Manchester Unitedben érték el, mégpedig 1968-ban, a Benfica ellenében). A legendás játékos halála kapcsán azonban nemcsak az egykori sportsikereket emlegette fel a sajtó, hanem újra ráirányult a figyelem a labdarúgás és a degeneratív agyi betegségek közötti összefüggésre. Stiles ugyanis a prosztatarák mellett Alzheimer-kórban is szenvedett.
Az amerikai futball vagy éppen az ökölvívás kapcsán egyre többször hallani arról, hogy a fejet ért ütések miatt a játékosoknál megnő a neurodegeneratív betegségek kockázata. Meglepő lehet, de ez a jóval kevésbé durva labdarúgás esetében is felmerül: a briteknél már évek óta téma, hogy a futballisták is az átlagnál gyakrabban szenvednek demenciától, Alzheimer-kórtól, illetve Parkinson-kórtól – vagy éppen az egyébként nehezen diagnosztizálható krónikus traumás encephalopathiától (CTE).
2020.11.20. (XXIV/47)
