Köves József és Anna, a nagyszülők.(Fotó: Köves család)
Azt mondják, a családi emlékezet legfeljebb száz évre tud visszanyúlni. Az 1892-ben, Fejér megyében született Köves József történetét unokái, Köves Tivadar és Ildikó, valamint Ildikó férje, Lázár Mihály segítségével igyekszünk rekonstruálni.
A nagypapa nem mindennapi sorsa több ponton összefonódott a 20. századi pünkösdi karizmatikus ébredési mozgalom történetével.
„Sokszor elképedek azon, hogy az elődeink úgy élték át a 20. század viszontagságait, a nélkülözéseket, háborúkat, hogy végig hívők tudtak maradni, sőt egyre elkötelezettebbekké váltak” – mondja Ildikó. Nagyapját, Köves Józsefet 22 évesen vitték el katonának az első világháborúba, majd öt évre orosz hadifogságba került Szibériába. A fiatalember egy barátjával együtt Oroszországban vált keresztény hívővé, feltehetően egy fogolytársuk beszélt nekik az evangéliumról. Megfogadták, hogy ha hazajutnak, elvégzik a teológiát. A vízkeresztségüket is Szibériában tartották, mondhatni stílusosan: egy befagyott folyó jegébe léket vágtak, s ott bemerítkeztek. A nagyapa annyira megszokta kint a hideget, hogy itthon is télen-nyáron a gangon aludt egész életében.
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »
Alkalmazott vereségfilozófia? Tatár György Európáról és a migrációs krízisről
Interjú a térségünket formáló globális trendekről »