Fizessen elő még az áremelés előtt a Hetekre és spóroljon velünk! Részletek a Hetekben és a https://www.hetek.hu/elofizetes oldalon.
Az 1956-os forradalom élén olyan emberek álltak, akik maguk is kommunisták voltak vagy éppen a kommunizmushoz, mint igazságosnak tartott ideológiához vonzódtak.
A forradalom ikonikus alakja, miniszterelnöke, a mai napig vonatkozási pontnak tekintett Nagy Imre is kommunista volt. Több olyan szerepet betöltött a második világháborút követő évtizedben, amire joggal nem lehetett büszke. Ennek ellenére már első miniszterelnöksége (1953–55) idején is igyekezett megreformálni a – ma már látjuk – megreformálhatatlant. A forradalom első vonalában azok a fiatalok (egyetemisták és munkások) vonultak, akik szintén hittek egy igazságos társadalom megvalósíthatóságában. Alapvetően nem az ideológiával voltak problémáik, hanem az állampárt (Magyar Dolgozók Pártja) uralmával, amely éppen az általa hirdetett elvekkel szemben különbséget tett ember és ember között társadalmi származása alapján. Ennek a gyakorlatnak a felszámolása volt a cél az állampárt elkergetésével és egyfajta demokratikus baloldali átalakulással. Nem véletlen, hogy a forradalom első estéjén, október 23-án, a Kossuth Lajos téren a tömeg elé lépő Nagy Imre első szavait: „Elvtársak” a tüntetők lehurrogták („Nem vagyunk elvtársak!”). A tömeg által a miniszterelnöki székbe követelt politikus azonnal váltott (és ezzel bizonyítékát adta, hogy érti a hallgatósága rezdüléseit): „Barátaim” kezdte újra beszédét, amelyet ebben a formában már támogatóan hallgatott végig a tömeg.