Miközben az EU egyre erőteljesebben ráfordult a gazdasági és politikai integráció programjára, úgy lett egyre irritálóbb a V4 kvartettje, hiszen ez a nemzetközi együttműködés a nemzetállami potenciált növelte, és nem a birodalomépítést szolgálta. Az EU vezetőinek rémálmát az a vezetői szintű „bolygóegyüttállás” jelentette, amikor a V4 tagországok élén Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki, Robert Fico és Andrej Babiš álltak.
A négy államférfi nagyjából azonos mértékben elkötelezett volt a nemzeti identitás és a hagyományos értékek védelme mellett, ezért rendkívül kemény támadásoknak tették ki magukat hazai és nemzetközi szinten is, és sajnos elmondható, hogy a közép-európai tömb azért alaposan megtépázódott az elmúlt években.
Ahogy egyre erősebbé vált a kultúrharc és a globalisták szuverenistákkal szembeni küzdelme, egyre nagyobb nyomás nehezedett a V4-tagokra, és ez átalakította az együttműködés szerkezetét is. Ezt eleinte a V2+2 becenévvel illették. Az elnevezés azért lépett be a köztudatba, mert a „nyugatosabb” beállítottságú Szlovákia és Csehország fokozatosan elkülönült a radikálisabb és a csoport tengelyét képező Magyarországtól és Lengyelországtól. Ehhez pedig arra volt szükség, hogy Fico és Babiš kikerüljenek a képletből.
A V4 együttműködésének gyengülésében az első lépést Robert Fico szlovák miniszterelnök bukása jelentette. Vagy éppen megbuktatása – ahogy ő interpretálta. Lemondása ugyanis a hírhedt 2018-as újságírógyilkosság nyomán kialakult széles körű tüntetéssorozat hatására történt. Ján Kuciak oknyomozó újságíró az olasz maffia szlovákiai politikai és gazdasági elittel való összefonódását kutatta, különös tekintettel a legerősebb kormánypárt, a Smer korrupciós ügyeire. Az egész világot megrázó gyilkosságot a közvélemény már-már úgy kezelte, mintha maga a kormány végezte volna ki a zsurnalisztát. Andrej Kiska köztársasági elnök kijelentette, hogy két lehetőséget lát: vagy óriási átalakulások történnek a kormányban, vagy előrehozott választásokra lesz szükség.