hetilap

Az írás megmarad elnevezésű ünnepi előfizetői akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetéssel a több mint száz nyeremény mellett EGY VADONATÚJ AUTÓT lehet nyerni. Részletek és a teljes nyereménylista itt: www.hetek.hu/elofizetes 

Ha a leghangosabban és legtisztábban vallom is Isten igazságának minden részletét, kivéve azt az egyetlen kis pontot, amelyet a világ és az ördög éppen támad, akkor nem vallom meg Krisztust, bármily bátran is állok ki a kereszténység mellett.

Több ezren aláírták már azt a november elején evangélikus lelkészek és gyülekezeti tagok által kiadott állásfoglalást, melyben egyértelművé tették, hogy hitük szerint a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló szövetség, hogy Isten férfivá és nővé teremtette az embert, és ezen kívül „nincs más teremtésrend” (lásd: www.novemberiallasfoglalas.hu). Kijelentik, hogy a Biblia alapján a homoszexualitás bűn. Nem a bűnös személyét utasítják el, hanem a bűnös cselekedeteket (a bűn típusától függetlenül), és az egyház vezetőitől is azt várják hívő emberekként, hogy a „Szentírással összhangban szólaljanak meg”.

A nyilatkozatnak nagy jelentősége van, hiszen egyre hangosabbak azok az irányzatok a kereszténységen belül is, melyek nem tekintik a Biblia szövegét megkérdőjelezhetetlen alapnak. Hazánkban is hamar megérkezett a „Novemberi állásfoglalásra” adott válasz, mégpedig a progresszív keresztény vonaltól, amit Magyarországon – többek között – a római katolikus Perintfalvi Rita és egy volt református egyháztag, Monostori Tibor képviselnek. Monostori egyértelműen felszólítja a különböző felekezetekhez tartozó papokat és lelkipásztorokat, hogy „kezdjék el megáldani az LMBTQ emberek szeretetkapcsolatát”, vagyis a melegházasságok elfogadására és szentesítésére buzdít.

A szeretetre hivatkozik, illetve arra, hogy tévedés azt gondolni, hogy „bármely korhoz kötött bármely vallásos nézet- és szabályrendszer az egyedüli, örök, tévedhetetlen igazságot tükrözheti és megváltoztathatatlan”. Nem kevesebbet állít ezzel, mint hogy koronként, kultúránként újra lehet, sőt kell értelmezni Isten igéjét. Hiába jelenti ki világosan az Írás mind az Ó-, mind az Újszövetségben, hogy a homoszexuális kapcsolat bűn, ha a jelenlegi társadalmi folyamatok, változó felfogások ennek felülírását követelik meg – véli Monostori Tibor. A posztmodern, relativizáló, a Bibliában kapott kijelentés tértől és időtől független szellemiségét és igazságát elvitató teológiai irányzat nyugaton nyíltan, Magyarországon búvópatakként aknázza alá mindazt, amit hitről, erkölcsről, Isten beszédéről gondolunk.

Szabados Ádám evangéliumi teológus a vita kapcsán egy írásában kiemelte:

sokkal egyértelműbb lenne a helyzet, ha végre mindenkiről nyíltan lehetne tudni, hogy mit képvisel.

„Igen, lennének emiatt szakadások. De ez tipikusan az a fajta szakadás, amiről Pál apostol azt mondja, hogy szükségesek. Épp az a baj, hogy rég­óta nem történnek meg ezek a szakadások. Pedig mindenki tudja, hogy ez lesz a vége. Amíg a felszín alatt, láthatatlanul zajlanak ezek a folyamatok, gúzsba kötik sok helyen az egyház bizonyságtételét és misszióját. Fellélegeznénk, ha végre mindenki ott állna, ahol a szíve van” – fogalmazott.

Felpuhított közhangulat

„Évek óta olyan aggasztó tendenciákat látunk a nyugati evangélikus egyházakban és más protestáns felekezetekben is, amelyek egyenesen szembemennek azzal, amit a Szentírás tanít a férfi és női mivoltunkról, illetve a családról. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a tanítások a magyarországi protestánsok között is táptalajra találtak, még ha legtöbbször nem is fogalmazódnak meg nyíltan. Lelkészekkel, gyülekezeti tagokkal beszélgetve egyre határozottabban merült fel az az igény, hogy szükség van egy ilyen állásfoglalásra” – mondta el a Heteknek Kiss Máté evangélikus lelkész, a dokumentum egyik szerzője.

Mint hangsúlyozta, fontosnak tartja ugyan, hogy a kormány napirendre tűzte a gyermekvédelem ügyét az erről szóló törvénnyel, illetve a népszavazással, aggályaikat ettől függetlenül fogalmazták meg, elsősorban a saját felekezetük védelmében. Örömmel fogadták, hogy több más felekezetből is sokan aláírták az állásfoglalást, ami azt is mutatja, hogy máshol is terjed a bibliai kinyilatkoztatással nyíltan szemben álló progresszív teológia. Ugyanakkor – jegyezte meg – felekezetük hivatalos weboldala, az evangelikus.hu egyelőre nem hozta le az állásfoglalást.

Márkus Tamás református lelkész, az Evangelikál Csoport Egyesület vezetője szerint nemzetközi és hazai szinten is voltak már fontos állásfoglalások, nem véletlenül, hiszen népegyházakban „forrong a hívő nép”, azonban a vezetők sok esetben még nem ismerték fel, vagy nem akarták egyelőre felismerni (tisztelet a kivételnek), hogy mekkora a baj. „Ugyanaz a folyamat érhető tetten a hazai protestáns közösségekben is, mint amit láthattunk a skót reformátusoknál, a német protestáns egyházban vagy az amerikai presbiteriánusoknál. Sehol nem az történt, hogy fölállt harminc egyháztag vagy lelkipásztor azzal, hogy mi támogatjuk a melegházasságot. Ha megtörténne ez a színvallás, akkor egyértelmű lenne a helyzet, és az ennek nyomán történő esetleges szakadásokkal a felekezetek megújulhatnának. A progresszív teológiát képviselő lelkészek azonban bent akarnak maradni a felekezetükben – amiben nyilván egzisztenciális szempontok is szerepet játszanak – és meghatározó erőt akarnak képviselni. Ezért folyamatosan puhítják a teológiai közhangulatot, hogy a felekezetük szellemi irányvonala lassan az ő nézeteikhez idomuljon” – magyarázta a lelkész, hozzátéve, hogy ehhez megvannak az állandó, szinte „fénymásolt” kommunikációs eszközök is: „A szexuáletika nem vízválasztó”; „Kezdeményezzünk párbeszédet”; „Hallgassuk meg a másik felet” stb.

Kiemelte: a református egyházi vezetés ugyan elkötelezett a bibliai értékrend iránt (a 2004-es „Házasság, család, szexualitás” című református egyházi nyilatkozat nagyon határozottan foglal állást a kérdésben), ugyanakkor protestáns lelkészektől gyakran hallani olyan „kegyeskedő” magyarázkodást, hogy ők „Krisztust hirdetik” és nem akarnak belemenni vitákba, mert azok széthúzást eredményeznek, ezért nem írnak alá semmilyen állásfoglalást. Márkus szerint ugyanakkor aligha lehet majd a „Krisztust hirdetni” ott, ahol az egyházi közhangulat teljesen megváltozik a progresszív befolyás nyomán.

„A hitvalló, elkötelezett keresztényeknek lépéskényszerbe kell hozniuk a felekezeteiket, ha el akarják kerülni, hogy nekik kelljen kiszakadniuk, ahogy ez nyugaton mindenhol történt”

– hangsúlyozta.

Felemás nyilatkozat

„Megteremtette Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!« (1Móz 1,27–29)” – idézte a Szentírást a házasság, a család és az emberi méltóság védelmében kiadott nyilatkozat, amelyet 14 magyarországi vallási közösség jegyzett. Ebben kiemelik, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg, illetve az „egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát”. Ugyanakkor a szöveg egy részét kritikák érték keresztények és zsidók részéről egyaránt. „A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja” – fogalmaz a nyilatkozat, miközben az emberi méltóság alapja nem a házasság, hanem az ember istenképűsége.
A MAZSIHISZ nyilatkozatot is adott ki a témában, amelyben rögzítik: „hitünk szerint az emberi lény méltósága feltétel nélküli. A szándékunk ellenére, figyelmetlenül megbántott felebarátainkat megkövetjük, elnézésüket kérjük”. Azt is írják továbbá, hogy a MAZSIHISZ „társadalmi párbeszédet kezdeményez mindazokkal, akik a különböző platformokon kifejtették ezzel kapcsolatos véleményüket”.

Az Íráshoz láncolva

Az egyik evangélikus püspök pár évvel ezelőtt egy interjúban arról beszélt, hogy a házasságot a heteroszexuálisok számára fenntartott intézménynek gondolja, azonban azt el tudja képzelni, hogy „valamilyen áldásban részesüljenek a meleg párok”. Arról is beszélt, hogy lelkészi szolgálatot ugyan nem vállalhatnak a melegek (értsd: aktív homoszexuálisok), de más szolgálatot igen.

Arra a kérdésre, hogy mindez hogyan csapódik le az evangélikusoknál, Kiss Máté azt mondta, a magyar protestáns felekezeteknél is megfigyelhető az a jelenség, hogy egyes püspökök, lelkészek egyfelől kiállnak a férfi-női nemiség meghatározottsága mellett vagy például gyakorló homoszexuális személyt nem szentelnek lelkésznek, ugyanakkor arról beszélnek, hogy egyébként már nem kellene bűnnek tekinteni a homoszexuális életmódot, és a gyakorló homoszexuális személyek is megtalálhatják a helyüket az egyházban.

„Ha egyszerre akarunk a konzervatív és a liberális hívőknek kedvezni, akkor zavar jön létre”

– hangsúlyozta.

A lelkész szerint a vezetőik nincsenek könnyű helyzetben, hiszen óriási a nyomás a genderlobbi részéről. „Sokakat megzavarnak az olyan szlogenek, mint a „love is love”, hiszen a szeretet hogy lehetne bűn. Viszont a Szentírás világosan állást foglal ebben a kérdésben, nemi irányultságtól függetlenül: ha házasságban élek és szerelem fakadt bennem egy másik hölgy iránt, az nem egy ártatlan dolog, hanem szívben elkövetett házasságtörés. A szerelem nem írja felül a megkötött szövetséget, nem igazolja a bűnt egy érzelem. Nyilvánvalóan ezt nem lehet jogi eszközökkel érvényesíteni, azonban az egyházban – ahogy Luther fogalmazott – oda kell láncolnunk magunkat Isten igéjéhez” – mondta a lelkész.

A jelenség hátteréről szólva Kiss Máté arról beszélt, hogy teret hódított a protestánsok között a mindent megkérdőjelező liberális-progresszív teológia, amely az emberi „tudományt” (valójában kérészéletű ideológiákat) az Isten kinyilatkoztatása fölé emeli. „Ez olyan talajt készített elő az egyházban, amelyben bármilyen ideológia teret tud nyerni, hiszen nincs abszolút igazság, nincs zsinórmérték. Ennek a folyamatnak a végén a különféle eszmei áramlatok fogják fújni jobbra-balra a felekezeteket, amelyek így olyanná válnak, mint egy világi szervezet” – fogalmazott.

Márkus Tamás hozzátette: a korábban említett püspöki megnyilatkozásban súlyos ellentmondások feszülnek, hiszen, ha nem áldanak meg heteroszexuális élettársi kapcsolatokat, akkor mi alapján tennék ezt meg homoszexuális párkapcsolatokkal? „Jól látszik, hogy egyesek nem teológiai alapon gondolkoznak, hanem politikai síkon: jelenleg még kiállnak a bibliai igazságok egy része mellett, de elképzelhető, hogy holnapután már nem, attól függ, milyen társadalmi elvárásokkal szembesülnek. Amikor rákérdeztem egy teológiatanárnál arra, hogy megáldana-e meleg párokat, csak annyit mondott, lehet, hogy igen, lehet, hogy nem” – idézte fel példaként.

A két lelkész megjegyezte: rendszeresen megkapják a „mccarthyzmus” vádját is. Ő volt az az amerikai szenátor, aki az ötvenes években „boszorkányüldözést” folytatott a kommunisták ellen, és „minden bokorban” ott látta a „vörös veszélyt”.

„Szó sincs arról, hogy mi a melegekre vadásznánk, vagy azokra, akik átértelmezik az egyházon belül a szexuál­etikát. Mi a felekezeteink védelmében lépünk fel egy eretnek tanítással szemben.

Azt szeretnénk elérni, hogy egyértelműek legyenek az álláspontok, akkor is, ha ez szakadáshoz vezet. Itt fontos megjegyezni, hogy a szakadást nem a hitvallók generálják, nem azok, akik aláírást gyűjtenek, hogy védelmezzék az egyház biblikus tanítását, hanem éppen azok, akik eltérnek attól. A Ró­ma 16,17-ben Pál azokról beszél úgy, mint akik „szakadásokat okoznak”, akik eltértek az igaz tanítástól, majd sürgeti a római hívőket, hogy tartsák magukat távol ezektől” – emelte ki Márkus Tamás. Hozzátette: a konzervatív és a liberális táborban is van egy „szürke zóna”, olyan lelkészek, akik még kivárnak, és akár meg is győzhetők egyik vagy másik oldalról. Szerinte ők abba az irányba fognak elmozdulni, ahol nagyobb erőt tapasztalnak, amelyik irányzatot életképesebbnek érzékelik.

„Nem a melegek ellen született az állásfoglalás, hanem azért, hogy ebben az ideológiai sodrásban irányt mutassunk a hívőknek, és rögzítsük, hogy a Szentírás alapján határozzuk meg az álláspontunkat.

Vannak témák, amelyekről nem kell párbeszédet folytatni az egyházon belül. Ha valaki felveti például, hogy vajon Krisztus egylényegű-e az Atyával, akkor azt mondjuk, hogy ez a vita 1800 évvel ezelőtt lezajlott és eldőlt a kereszténységen belül. Aki mégis kitart ennek tagadása mellett, és legitim teológiai állásponttá akarja tenni a véleményét, az egyszerűen körön kívül van, nincs miről beszélnünk. Ugyanez a helyzet a homoszexualitással és a hamis genderideológiával kapcsolatban is” – fogalmazott Kiss Máté.

A lelkész szerint a Szentírás egyházon belüli kritikája, relativizálása létében fenyegeti a kereszténységet. „Ha például a csodáktól megfosztjuk a Bibliát, mondván, hogy azok a kor mítoszai voltak, a lényeg az erkölcsi üzenet, akkor az súlyos dogmatikai kérdéseket is fel fog vetni. Hiszen, ha Jézus nem szűztől fogant – ami egy elképesztő csoda –, akkor ő csak egy ember, aki képtelen volt megváltást hozni. Ha egy lelkész erre az útra rálép, akkor beszélhet majd a szeretetről, egy új világról, amiben az embe­rek elfogadják egymást, építhet akár közösséget is, csak éppen a kereszténység lényege veszik el. Nekünk a bűnbánatot, bűnbocsánatot, a megváltást és a feltámadás reménységét kell hirdetnünk az embereknek, a homoszexuálisoknak éppen úgy, mint a heteroszexuálisoknak” – mondta Kiss Máté.

Márkus Tamás arra mutatott rá, hogy a protestáns felekezetekben az etikai romlás, a bűnnel szembeni megengedő magatartás a dogmatikai fellazulásra vezethető vissza. „A XIX. században, illetve a XX. század első felében a német magaskritika beszivárgott az angolszász teológiába is. Egyben nagy hatással volt a magyarországi lutheránusokra és reformátusokra is, ám itt mindig megmaradt egy nagyon erős evangéliumi vonal, amely nem a racionalizmussal átitatott protestantizmusból, hanem a szívközpontú német pietizmusból táplálkozott” – magyarázta a lelkész. A csodákat tagadó, a racionalizmust előtérbe helyező „modern” egyház egyik prototípusa az angolszász vidéken szerinte az Amerikai Presbiteriánus Egyház (PC (USA)) volt, ugyanakkor a mai „posztmodern” keresztény irányzatokban már a rációnak sem jut szerep, hanem az érzések fogódzó nélküli kavalkádja dominál.

Gyűlöletbeszédnek minősül az evangelizáció?

Kiss Máté szerint ezt szolgálja ki a liberális „újbeszél” megszületése, például a szeretet és a tolerancia fogalmak kiforgatása. Ezek eredeti, keresztény tartalma ugyanis nem a totális elfogadásra vonatkozik, ahogy a mai politikai korrektség tanítja, hanem az ember elfogadására, ami együtt járhat a cselekedetek, a kultúra vagy akár a vallás kritikájával, sőt elutasításával. Az isteni szeretet éppenséggel a bűntől akarja megszabadítani az embert, ha nincs objektív bűn, akkor ez a szeretet elveszíti az értelmét. „A Biblia szerint az emberi szív megbízhatatlan, ezért az érzések, vágyak soha nem írhatják felül az isteni kinyilatkoztatást. Ha valaki ezekre alapozná a hitéletét, az megteheti, alapíthat akár egy, a homoszexuális életmódot elfogadó egyházat is, de az már nem része a kereszténységnek” – rögzítette Kiss Máté.

Márkus Tamás szerint a szeretet fogalma egyenesen pervertálódott, és a fogalmak ilyen mértékű kiforgatása, átírása a keresztény missziót lehetetleníti el. „A posztmodern világban hiába beszélek a bűnről mint egy morális, transzcendens alapú valóságról, ha a hallgató számára a bűn alapvetően egyedül a diszkriminációban meg az intoleranciában ölt testet, annak is egy félreértelmezett formájában. Ezen az úton eljutunk odáig, hogy nem lehet majd bűnbánatra hívni, mert azt gyűlöletbeszédnek minősítik” – mondta, hozzátéve, hogy pontosan ez történik, amikor a homoszexuális vágyakkal küzdők irányában végzett, úgynevezett konverziós szolgálatot kriminalizálják és börtönnel büntetik vagy tervezik büntetni.

Mindkét lelkész hozzátette: egy esetleges kormányváltás esetén a magyarországi egyházakra még nagyobb nyomás hárulna, hogy mozduljanak el egy liberálisabb hitgyakorlat irányába, ráadásul a „progresszív” baloldal nem titkoltan törvénykezési reformot indítana, ami érintené a család, a házasságok és a gyermekvédelem területét is.

„Mi, evangélikusok – egyébként a reformátusok is – a törvényileg megkötött házasságot áldjuk meg. Tehát, ha nemcsak a bejegyzett élettársi státuszt, hanem a házasságot is biztosítanák az azonos nemű párok számára, akkor azt gondolom, lennének olyan lelkészeink, akik ezt megáldanák” – említett egy gyakorlati példát Kiss Máté.

„Teljesen egyértelmű, hogy például a Momentum vagy a DK egészen agresszív genderprogrammal készül a kormányváltásra, véleményem szerint ezt minden kereszténynek el kell utasítani. Ez a kérdés szerintem nem úgy merül fel, hogy melyik politikai párt szimpatikusabb, hanem úgy, hogy melyik védelmezi a természetes család intézményét. Korrupció minden korszakban volt, és persze nem hunyhatunk szemet felette, de a melegházasságot az írott emberi történelem során egyszer sem emelték még jogerőre” – tette hozzá Márkus Tamás.