Tiltakozó élőlánc a Színház- és Filmművészeti Egyetem és az Országház között.(Fotó: AP / Mónus Márton)
A Színművészeti kapcsán kialakult botrány részletei ismertek, az Innovációs és Technológiai Minisztérium nyár elején jelentette be, hogy átalakítanák az intézmény struktúráját. Az egyetem élére ötfős kuratóriumot neveztek ki, a tagok közül egyetlen embert sem delegálhatott a jelenlegi egyetemi csapat. A kuratóriumi elnök Vidnyánszky Attila lett, akinek színházszakmai alkalmasságát senki nem vitatja, ugyanakkor mégis mindenki azt mondja, hogy ő a Fidesz és a kormányzat embere. Évtizedek óta oktató neves tanárok álltak fel, a Hallgatói Önkormányzat folyamatos harci készültségben van, és időközben az ellenzéki politikai erők képviselői is rendre feltűnnek a szimpátiatüntetéseken.
Az is kiderült, hogy Upor László, a megbízott rektor elhalasztotta a tanévet, vannak, akik pedig azt vizionálják, hogy a Színművészeti a jelenlegi formájában meg is fog szűnni, az átalakított intézmény már nem az az intézmény lesz. Az ügy láthatóan igencsak át van politizálva, a jobb- és baloldali kultúrharc részeként értelmezendő, és vélhetően azok sem túloznak, akik azt állítják, hogy a jobboldali térfoglalás most vált valósságossá a színházi és filmes világban.
Mert bár Andy Vajnát mindenki a NER-hez és Orbán Viktorhoz kötötte, ő valójában személyében egy liberális ember volt, aki kellően elegánsan és megengedően bánt azokkal a kulturális szereplőkkel is, akik más nézetet képviseltek, mint a jelenlegi kormányzat. Sőt, bár Vajna filmbiztosi kinevezésekor voltak, akik azt vizionálták, hogy csak nemzeti keresztény nagyjátékfilmek kerülnek onnantól a mozivászonra, ez a fajta ideológiai tartalomgyártás elmaradt.
2020.09.11. (XXIV/37)
