Bár korábban is számos kutatás bizonyította, hogy a legnagyobb létszámú felekezet súlyosan érintett az elnyomó hatalommal vállalt együttműködésben,
Ilkei írásának egyik újdonsága, hogy katolikus papokat – köztük magas rangú vezetőket – nemcsak itthon, hanem külföldön is alkalmazott az állambiztonság: a Rómában működő Pápai Magyar Intézet gyakorlatilag a kommunista állambiztonság egyik kémközpontja volt.
A magyar állam 1927-ben létesítette a Római Magyar Akadémiát, melynek egyik tagozatát a Papi Osztályt, XII. Pius pápa 1940-ben a Pápai Magyar Intézet rangjára emelte és rektorát is ő maga nevezte ki. Az intézet működése 1943 őszétől szünetelt, 1948-tól 1964-ig emigrációban élő papok működtették, majd a Vatikán és a Kádár-kormány 1964-ben kötött megállapodása értelmében a római Falconieri-palota a magyar katolikus egyház tulajdonába került, és az olasz főváros egyetemein tanuló magyar papok intézetévé alakították át. Az immár a Magyar Katolikus Püspöki Kar felügyelete alatt működő Pápai Magyar Intézet mindenkori vezetőjét a magyar állam hozzájárulásával nevezték ki, növendékei pedig csak olyan magyar egyházmegyések lehettek, akiknek kiküldéséhez a hazai egyházi vezetés hozzájárult.