A pedagóguspályaalkalmassági-szűrés hatékonyabbá tétele régóta felmerülő igény, amit a hétköznapi tapasztalatokon túl kutatások is alátámasztanak. Varga Júlia oktatáskutató egyik korábbi vizsgálata kimutatta, hogy – bár még mindig sok az elhivatott tanár – a magyar pedagóguskar jelentős része háromszorosan kontraszelektált, vagyis inkább a rosszabb képességűek választják ezt a pályát. Megfigyelhető ez először a bemenetelnél, mivel könnyű bekerülni a pedagógus szakokra. A második fázis a diploma megszerzése utáni időszak, amikor a kreatívabb fiatalok többsége más foglalkozást választ, főként az alacsony bérek miatt. A pedagógus hallgatók mintegy harmada kerül végül a pályára, jellemzően a gyengébb képességűek. Ezt követi a kontraszelekció harmadik fázisa, mivel csak kisebb részük marad meg tartósan a pályán. Varga szerint ennek a folyamatnak elsősorban a gyermekek a kárvallottjai.
Nem volt sokkal szívderítőbb az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) 2015-ös kutatása sem, mely szerint a leendő tanítók és tanárok többsége elhivatott ugyan, de elsősorban az állásbiztonság, illetve a munka-család összehangolhatósága és kevésbé a hivatástudat vonza őket a pályára. Kiderült, hogy a hallgatók negyede már az első évfolyamon elbizonytalanodik abban, hogy jól választott-e, és az osztatlan képzésre járók 80 százaléka nem tartja hatékonynak a felvételi alkalmassági szűrést. Az OFI főigazgatója akkor abban bízott, hogy a pedagógus pálya népszerűsége a jövőben növekedni fog, aminek folytán az alkalmassági vizsgálat is minőségi rostává fog átalakulni.
Az eddig eltelt évek úgy tűnik, nem őt igazolták. Általunk megkérdezett szakemberek szerint bár növekedett a pedagógusképzésre jelentkezők száma, még mindig kevés a tanár szakos hallgató, így rostálni sem egyszerű, pláne úgy, hogy közben egyre növekvő pedagógushiány van.
2019.04.26.(XXIII/17)
