A tanodák még a 90-es években, részben civil, részben egyházi kezdeményezésekre indultak el tanulást, illetve felzárkózást segítő, iskolán kívüli szolgáltatásként. A hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó civil segítők többnyire városi szegénynegyedekben, illetve cigánytelepeken működnek, a családokkal és helyi iskolákkal együttműködve. Elsődleges céljuk a többségükben roma gyerekek, fiatalok korai iskolaelhagyásának a megakadályozása.
A KSH adatai szerint tavaly a 18-24 éves roma fiatalok 63 százaléka volt korai iskolaelhagyó, azaz legfeljebb nyolc általánost végzett, s az arány – nem csak a cigány ifjúság körében – évről évre nő. Civil szervezetek tapasztalatai szerint az iskolázatlanság maga után vonja a munkanélküliséget, bűnözést, droghasználatot. A lemorzsolódás megfékezésének céljából a tanodák tulajdonképpen az állami oktatási rendszer helyett végeznek létfontosságú, a társadalmi beilleszkedést segítő, sokrétű fejlesztő tevékenységet, a helyi igényekhez igazodva és önkéntes részvételre alapozva.
Mivel az eddigi uniós pályázati lehetőségek lezárulnak, ezért – idén decemberben először – állami pályázatot írtak ki a tanodák működésének jövő évi finanszírozására, január 10-i határidővel. Egyidejűleg állami engedélyhez kötik a tanodák működését, és a gyermekjóléti ellátórendszer részévé teszik azokat. A Kormány.hu portál Fülöp Attila szociális szakállamtitkárt idézi, aki szerint az állami pályázatra jelentkező tanodáknak még idén tanodává kell minősíttetniük magukat, 2019. június végéig pedig minden olyan intézménynek engedélyeztetnie kell magát, amely „tanoda jellegű szolgáltatást” végez.
2019. 01.04.(XXIII/1)
