Úgy tűnik, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek terén ma az igazán markáns törésvonal a társadalom felső 10-20 százaléka és a többség között húzódik. Az úgynevezett „felső középosztály” és a társadalom többi rétege között növekvő jövedelmi egyenlőtlenséget és csökkenő átjárhatóságot figyeltek meg az utóbbi évtizedekben amerikai társadalomkutatók. A legfelső réteg vagyonosodása megnőtt, a többiek anyagi helyzete érdemben nem változott, a társadalmi előmenetelben a származás felülmúlta az érdemet. Szelényi Iván és Tóth István György tanulmánya (Társadalmi riport 2018) szerint az újfajta születési arisztokrácia kialakulásának jelei nemcsak a versenyre épülő amerikai piacgazdaságban, hanem az állami beavatkozásokkal terhelt posztkommunista magyar kapitalizmusban is felfedezhetők.
Miként arra a kutatók felhívják a figyelmet, a magyar társadalom jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségei nemzetközi viszonylatban nem nagyok, a társadalmi mobilitás mértéke mégis alacsony. (A magyar társadalom felső egytizedénél koncentrálódik a háztartási jövedelmek 30, a vagyonok mintegy 50 százaléka.) Ezzel meglehetősen kirívunk az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet)-mezőnyből, ahol alapvetően az érvényesül, hogy minél kisebbek a különbségek, annál nagyobb a társadalom átjárhatósága.
2018. 11.15.(XXII /46)
