Anya, anya! – az én kislányom is így kiabált, ha a játszótéren történt valami. Nem igazán tudta még, mit jelent, akkor tanult beszélni, és ezt hallotta a többi kicsitől. Ma már megmosolyognám, ahogy néztek, mikor odaszaladtam – emlékszik vissza Károly, aki fiatalon megözvegyült, és egyéves gyermekükkel maradt egyedül. Mint mondja, nagy segítséget jelentett, hogy a munkahelye is maximálisan támogatta, és tartalékai is voltak. Miközben veszteségét próbálta feldolgozni, napi szinten szembesült a legkülönfélébb problémákkal. Ezek közül csak a legenyhébb volt például, hogy férfiként a női vagy a férfi mosdóba vigye-e a kislányát, hol lehet hirtelen pelenkázót találni, és persze, hogy kire bízza kislányát, ha éppen a rokonok nem érnek rá? Ha más nem volt, sokszor egy konditerem játszóháza segített a helyzeten.
Dia mindig úgy tervezte, hogy örökbefogadott gyermekei is lesznek, ha férjhez megy. Negyven is elmúlt, de a szerelem csak nem jött. Úgy döntött, társ nélkül is meg szeretné osztani szeretetét valakivel, ezért hajadonként lett egy kislány örökbefogadó anyukája. Szülei kezdetben nem örültek a döntésének, de édesanyja most már el sem tudná képzelni az életét a kisunoka nélkül. Károly és Dia esete nem ritka kivétel. Magyarországon legalább 300-350 ezer hozzájuk hasonló család él több mint félmillió (!) gyermeket nevelve.
Sokféle élethelyzet hozhatja úgy, hogy valaki magára marad gyermekével. Egyre gyakoribb az is, hogy az addig működő kapcsolat felbomlik, amikor beteg vagy sérült baba születik – az egyik fél egyszerűen nem vállalja ezt a nehezített helyzetet, és elmegy. Sajnálatos módon sok nagyszülő kényszerül egyedül nevelni unokáit, legtöbbször azonban még mindig válás miatt jön létre egyszülős család.
2018. 06.01. (XXII/22)
