A létminimum egy főre eső összege érdemben nem változott az elmúlt években: tavaly 90 650 Ft volt, kétezer forinttal több, mint 2016-ban. Az alig 2 százalékos növekedés nagyjából az élelmiszerárak inflációjának megfelelő emelkedés – mondta el érdeklődésünkre Kiss Ambrus szociológus, a Policy Agenda vezető elemzője. Az intézet 2015 óta végzi a létminimum-adatok számítását, mióta a KSH felfüggesztette az adatközlést, mondván: a létminimum fogalma túlzó a hazai szegénység megítélése szempontjából.
A létminimum értéke egy „örömtelen”, egyik hónapról a másikra élő, tartalék nélküli, alapvető megélhetési minimumra vonatkozik. Ennél nem sokkal lejjebb kezdődik a nélkülözés fogalma. A létminimum értékét a mindenkori alapszükségletek – mindenek előtt egy élelmiszer-normatíva – alapján árazzák be, a különböző összetételű háztartások szerint súlyozva. A tipikus, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimuma tavaly 262 305 Ft volt.
A kiadások szerkezete nem módosult: a háztartások átlagosan jövedelmük 31 százalékát költik élelmiszerre, 22 százalékát lakásfenntartásra, 10 százalékát közlekedésre, 5 százalékát egészségügyre és higiéniára, 7 százalékát telefonálásra, 6 százalékát kultúrára, oktatásra, 3 százalékát ruházkodásra.
2018. 06.08. (XXII/23)
