A Hetek információi szerint a nagyobbik kormánypártban úgy számolnak, hogy „ha a vártnál nehezebben is, de behúzzuk”, azaz nyernek, a kétharmados többséget azonban nem tartják valószínűnek. Egy magas rangú politikusuk szűk körben 120 fős frakcióval kalkulált, ami 40 listás és 80 egyéni mandátumból állna össze. (2014-ben a Fidesz–KDNP 37 listás és 96 egyéni mandátumot szerzett, így lett meg a 133 fős, kétharmados többsége.) Az ellenzéki oldalon viszont a kormányváltás lehetőségéről beszélnek, egyes számítások szerint ehhez nem is kell minden körzetben koordinálni a jelölteket. De mit mutat a választási matematika?
A közvélemény-kutató cégek országos támogatottságot mérnek, ami a pártlistákra leadott szavazatok arányát jelenti, ám a 199 parlamenti mandátumból 106-ot az egyéni választókörzetekben lehet elnyerni. Az országos listás szavazatok nagyjából arányosan eredményeznek parlamenti széket, és mivel a legtöbb kutatásban a Fidesz–KDNP 45 százalék körül áll, a listáról megszerezhető mandátumok 45 százalékával, nagyjából 42-46 képviselői hellyel számolhat. Ami egyben azt is jelenti, hogy a teljes ellenzék szintén a listás helyek felével kalkulálhat, ebből pedig egyértelmű, hogy a választás végeredménye döntő mértékben az egyéni körzetekben dől el. Az egyéni körzetek jelentős részében viszont nagy a bizonytalanság: még mindig folyik az ellenzéki huzakodás – igaz, erre akár április 7-ig is időt ad a jogszabály – márpedig amíg nem látható világosan, végül hány valódi jelölt indul el, nehéz megjósolni az eredményt is. Mivel számos olyan körzet van, ahol két vagy több ellenzéki kihívó esetén biztos kormánypárti győzelem várható, „egy-egy elleni” küzdelemben viszont fordulhat az eredmény, érdemes végignézni az úgynevezett billegő körzeteket.
Biztos itt, biztos ott
2018. 04.06. (XXII/14)
