„Mi a magyar álom?” Ezt a kérdést próbálja megválaszolni a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung Budapesti Irodája által a napokban megjelentetett százoldalas tanulmány. A nyáron felvett adatok – Budapesten, Miskolcon, Győrben és Szigetváron végzett fókuszcsoportos vizsgálatok és egy ezerfős személyes megkérdezéses országos reprezentatív felmérés – négy nagy témát ölelnek fel: álmodozási szokásainkat, a múlthoz való viszonyunkat, jelenlegi terveinket és a jövőről alkotott elképzeléseinket.
Hányan álmodoznak?
A magyarok 35 százaléka, nagyjából három és félmillió ember szokott álmodozni saját jövőjével kapcsolatban. 25 százalékuk régen álmodozott, mostanra azonban feladta álmait, miközben 38 százalékuk soha nem fantáziál a jövőjéről. Nem meglepő, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább vannak álmai. A 30 éven aluli korosztály 75 százaléka álmodozik, a harmincasok esetében 51 százalékos ez az arány, míg a 60 év felettiek – feltehetően a be nem teljesült korábbi álmok, vagyis a csalódottság miatt – szinte alig álmodoznak: csak 9 százalékuk sző álmokat.
Az iskolai végzettség is meghatározó tényező az álmodozás tekintetében. A legrealistábbak vagy a legkiábrándultabbak a 8 általánost (vagy annál is kevesebb osztályt) végzettek: csupán 22 százalékuk szokott álmodozni, miközben ennek a társadalmi rétegnek a fele soha nem szőtt álmokat. Ezzel szemben az érettségizettek és
2017. 11.10. (XXI/45)
