hetilap

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt viccesnek látszó, valójában teljesen komoly kampányt folytat, amikor azt mondja, hülye kérdésre csak hülye választ adható, és adják is a hülyébbnél hülyébb válaszokat. Kampányuk a tét nagyságát tekintve felelőtlen; tartalma nagyjából megegyezik a baloldali és liberális pártok álláspontjával, csak a kétfarkúak sokkal szellemesebbek, mint a középső ujjukkal beintő minipártok.Igazuk lenne? Tényleg hülye a kérdés? Augusztus közepén ezt írta a HVG nyomtatott változata:„Az Európai Bizottság azt terjesztette elő, hogy a közösségi menekültpolitika két legfontosabb jogszabályát – a befogadás, illetve elutasítás kritériumait és az azt megelőző eljárást – a jövőben nem irányelvekben, hanem úgynevezett közösségi rendeletekben célszerű szabályozni, amelyek közvetlenül, a nemzeti parlamenteken való átfuttatás nélkül hatályosak valamennyi tagállamban. A referendumkérdést illetően annyi tény, hogy – persze nem bevándorlók, hanem menedékkérők esetében – az új uniós rendszer valóban kiiktatná a magyar parlamentet a menekültügyi szabályozásból.”A HVG nem vádolható kormánypárti elfogultsággal. A cikkből világosan kiderül, hogy léteznek olyan tervek, amelyek „kiiktatnák a magyar parlamentet” ezen a területen.Igaza van akkor a kétfarkú kutyáknak és az otrombán beintőknek? Hülyeség a kérdés? Nem, nem hülyeség, és a kritikusoknak egyértelműen nincs igazuk. Hogy hazudnak-e vagy csak nem olvasnak HVG-t, azt nem tudom.De miért is baj az, ha a magyar parlamentet kiiktatják ezen a területen? Hiszen amúgy is velejéig romlott intézmény, gondolják sokan, nem lenne jobb, ha hivatottabbak döntenének ezekben az ügyekben?Elsősorban azért nagy baj ez, mert ez súlyos támadás a nemzeti szuverenitás ellen, a nemzeti szuverenitás meg a demokrácia lényeges biztosítéka.Roger Scruton angol konzervatív filozófusnak magyarul is megjelent egy könyveA nemzetek szükségességéről címmel, Egedy Gergely eszmetörténész így jellemzi ezt az írást:„Scruton abból indul ki, hogy a demokrácia a nemzeti hűségnek köszönheti létét – ez teszi lehetővé az állampolgári státust, »amely a nemzeti joghatóság legfőbb ajándéka, és amelyből a Nyugaton uralkodó béke, törvényesség és jólét fakad.« Az angol gondolkodó elismeri, hogy nem a nemzet a társadalmi tagság egyetlen lehetséges formája, viszont ez az egyetlen tagsági forma szerinte, amely bizonyítani tudta képességét a demokrácia és törvényesség fenntartására.” (Egy brit konzervatív a nemzetállam erényeiről, grotius.hu)Egy másik tanulmányában is ír Egedy ugyanerről a könyvről:„Az uniós kísérlet kezdeményezői szívesen hivatkoznak arra – a nemzetállamot vádolva a két világháború kirobbanásáért – , hogy tartós békét csak valamiféle Európai Egyesült Államok lenne képes biztosítani. Ennek során azonban elkövetik azt a hibát, hogy összekeverik a nemzetállamok »rendes állapotát« »beteges elfajulásaikkal«. Scruton ennek kapcsán felidézi a szellemes író, Chesterton szavait: azért elítélni a hazafiságot, mert az emberek néha emiatt háborúznak, annyi, mint elítélni a szerelmet azért, mert egyesek időnként szerelemből ölnek… A nacionalizmus a beteg nemzeti hűség tünete, nem a normális állapot” – szögezi le ezzel kapcsolatban a szerző. És felhívja a figyelmet egy roppant lényeges, a nemzet ügyében ritkán kiemelt vonatkozásra, nevezetesen arra, hogy „sokak vélekedésével ellentétben »a nemzeti többes szám első személy eredendően türelmes a mássággal szemben, ellentétben azzal, ahogyan a törzs és vallás teszi.«  (…) A nacionalizmus valójában távol áll az igazi nemzeti hűségtől, és nem más – fogalmazza meg Scruton – , mint területi köntösbe öltöztetett vallási hűség.” (A nemzetállam dicsérete, Magyar Szemle, XV. évf. 5-6. szám)Scruton maga ezt így fejezi ki összefoglalóan könyvében:„Mi, európaiak történelmi fordulóponthoz érkeztünk. Parlamentjeink és jogrendszerünk még mindig rendelkeznek területi szuverenitással… A nacionalizmus a beteg nemzeti hűség tünete, nem a normális állapot. Ki érezte magát veszélyeztetve Európában a nemzeti hűség spanyol, olasz, norvég, cseh vagy lengyel formája által, és ki irigyelné e népektől a saját területhez, kormányzathoz és szuverenitáshoz való jogot? A lengyelek, a csehek és a magyarok úgy határoztak, hogy csatlakoznak az Európai Unióhoz: de nem azért, hogy elvessék nemzeti szuverenitásukat, hanem azért, mert azt hitték, visszanyerésének ez a legjobb módja. Megítélésem szerint tévedtek. De ezt csak később fogják belátni, amikor már késő lesz.”Nos, talán még nem késő, meg kell védenünk a szuverenitásunkat, ennek egy fontos lépése a nem szavazat a népszavazáson. Talán Scruton téved, és meg lehet őrizni nemzeti önállóságunkat (ami a demokrácia egyik biztosítéka is) az unión belül is.