Ez a modell nem számít ritkaságnak a rendszerváltást követő magyar kormányzati struktúrákban. Ezt alkalmazták a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány idején is, sőt volt olyan időszak, amikor kormánykabinet néven egy kvázi csúcsszerv jött létre, amelybe a miniszterelnök és néhány miniszter tartozott bele.
A kormánykabinetek célja, hogy tehermentesítsék a miniszterelnököt, és a kormányüléseken lehetőleg csak olyan témák kerüljenek napirendre (főleg vitás kérdésként), amelyek stratégiai jelentőségűek.
Ha pedig a kisebb politikai vitákat vagy minisztériumok közötti véleménykülönbségeket nem sikerül az államtitkári értekezleten megoldani, akkor a kormánykabinetek valamelyikében lehet ütköztetni a véleményeket.
A mostani változásnak három okát látjuk:
Egyrészt Orbán Viktor 2010 óta törekedett arra, hogy olyan döntéshozatali rendszert alakítson ki, ahol a napi ügyek megoldódnak a kormányzati rendszerben, és csak a számára fontos kérdésekkel kell foglalkoznia. Erre „találta” ki Navracsics Tibort, de bizalomhiány miatt nem működött a modell. A mostani változás is azt mutatja, hogy még úgy érzi, sok – jelentős számban politikailag súlytalan – ügy került a kormányülésre. A választások közeledtével Orbán újra kísérletet tesz saját maga tehermentesítésére.
Másrészt Lázár János folyamatos belső hatalmi harcban van, és igyekszik kormányon belül a nélkülözhetetlenségét erősíteni. Azzal, hogy Rogán Antal miniszteri rangot kapott, a struktúrán belül egy szintre kerültek. Amennyiben igazak a sajtóhírek, akkor a stratégiai kabinet vezetését megkapja Lázár, és ezzel fölé nő a többi miniszternek.
Harmadrészt a tárcák közötti együttműködés politikai (lásd miniszteri, államtitkári) szinten nem működött. Szükség volt egy fórumra, ahol a politikai koordinációt meg lehet teremteni, és a miniszterek kénytelenek lesznek nemcsak a kormányülések kapcsán foglalkozni a saját minisztériumuk ügyeivel.
A kabinetek létrehozása egy válasz arra a belül ki nem mondott kritikára, hogy rossz a kormányzati működés hatékonysága, nem kontrollált a teljes folyamat politikailag.
2016. 07. 15. (XX/28)
