Négyéves bírósági szakasz után a múlt héten megszületett az elsőfokú ítélet a vörösiszap-perben: a bíróság bűncselekmény hiányában mind a 15 vádlottat felmentette a vádak alól. Mint emlékezetes, 2010. október 4-én kiszakadt az Ajkai Timföldgyár gátja, és közel egymillió köbméter lúgos vörösiszap öntötte el Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet.
A legnagyobb magyar ipari katasztrófa következtében nyolc ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, szinte felbecsülhetetlen anyagi és természeti kár keletkezett.
Egy héttel később a miniszterelnök meghökkentő módon „ítéletet hirdetett”: október 11-én Orbán Viktor a parlamentben kijelentette: a katasztrófa „emberi mulasztás” miatt történt, a MAL vezérigazgatóját letartóztatták, a bűnösöket gyorsan meg kell büntetni. A kormánypárti képviselők nagy tapssal fogadták Orbán szavait. Egy hónappal az iszapömlés után, november 5-én kormányhatározat került nyilvánosságra, amely a gyár tulajdonosát, a MAL Zrt.-t nevezte meg a katasztrófa károkozójának.
Ez is egyértelmű nyomásgyakorlás volt a politika részéről, hiszen ekkor a katasztrófa okairól még nem készültek el a végleges szakértői vélemények, nem lehetett tudni, miért szakadt át a gát. A nyomozati szakasz és a vádemelés után 2012-ben kezdődött a büntetőper, melyben 15 személy állt a bíróság előtt.
Az elsőrendű vádlott a MAL Zrt. cégvezetője, Bakonyi Zoltán volt. A kulcskérdés az volt, hogy mi idézte elő a gátszakadást, volt-e előjele a tragédiának, és hogy a vádlottak felelősek-e a bekövetkezett eseményekért.
A vádirat 2012. január 19-én érkezett a bíróságra. A bíró a hatvanezer oldalnyi nyomozati irat több hónapos tanulmányozása után 2012 szeptemberében kezdett el tárgyalni. A bíróság összesen 248 tárgyalási napon keresztül tárgyalta az ügyet, ebből 123 teljes napon át szakértői bizonyítást folytatott. A tárgyalásról több mint hétezer oldal jegyzőkönyv készült. A tárgyalás során az ügyész 49, a vádlottak és védőik 78, összesen 127 bizonyítási indítványt jelentettek be.
Mindezek alapján 2016. január 28-án a Veszprémi Törvényszék megállapította, hogy nem történt bűncselekmény, és az összes vádlottat felmentette. A ítélet bírálói – pédául a Fidesz-alelnök Németh Szilárd vagy Lázár János miniszter – felháborodva közölték: elfogadhatatlan, hogy egy ilyen súlyos ipari katasztrófának nincs felelőse.
Ez a megállapítás azonban súlyos csúsztatást tartalmaz: a bíróság ugyanis nem azt mondta ki, hogy nincs felelős, hanem azt, hogy a megvádolt emberek nem felelősek a terhükre rótt cselekményekben. (Tény, hogy a katasztrófa idején készült felmérések szerint az emberek kétharmada a gyárat nevezte meg felelősnek, és a cég iránti ellenszenvet csak fokozhatták Bakonyi szerencsétlen nyilatkozatai, miszerint például a vörösiszap nem mérgező, csak nem kell benne fürödni, és hogy ő jó szívvel beköltözne az elárasztott településekre.)
A vádpontok a következők voltak: halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége; különösen nagy kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntette; gondatlanságból elkövetett károsítást eredményező környezetkárosítás vétsége; gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétsége, valamint a hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette.
Az elsőfokú ítélet szerint tehát ez a 15 ember nem követte el a fenti négy vádpont egyikét sem. Ebből azonban nem az következik, amit a kormánypárti politikusok sugallnak, vagyis hogy nincs felelős. Bár ilyen esetben elvileg az sem zárható ki, hogy nincs emberi felelős, mert például egy természeti katasztrófa is előidézhet ipari katasztrófát.
Jelen esetben a bíróság azt állapította meg a többéves bizonyítási eljárás után, hogy a katasztrófa oka altalaj eredetű stabilitásvesztés volt, aminek következtében tönkrement a töltés, átszakadt a gát. A perben nyilatkozó műszaki-statikai-geotechnikai szakértői csoport egyik tagja azt nyilatkozta, hogy a 10-es számú iszaptároló medence 1998 decembere óta, „a megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve”, csupán a katasztrófa bekövetkezésének időpontja volt kérdéses. A szakértői csoport ezt a megállapítást a tervezés körében tapasztalt hiányosságokra ve-zette vissza. Ezek alapján láthatjuk, hogy lehet emberi felelősségről beszélni, hiszen a tározót valakik valamikor megtervezték. Csak éppen nem őket ültették a vádlottak padjára.
„Egy büntetőügyben a bíróság csak és kizárólag azoknak a büntetőjogi felelősségéről dönthet, akivel szemben az ügyész vádat emel” – mondta a Veszprémi Törvényszék Büntető Kollégiumának vezetője a vörösiszap-ítéletről.
Érdekes módon az ügyészség is kommentálta az ítéletet. A Veszprémi Törvényszék Büntető Kollégiumának vezetője kijelentette: tiszteletben tartják a bíróság döntését, de fellebbezést nyújtanak be. Fejes Péter, a vádat képviselő ügyész szerint a vádlottakat felelősség terheli üzemeltetési és belsőellenőrzési hiányosságok miatt. Fejes szerint a vádlottak felelősséggel tartoznak a katasztrófa bekövetkezése utáni magatartásukért is, hiszen nem értesítették haladéktalanul a hatóságokat és az önkormányzatokat. Az ügyész arra is kitért, hogy a 10-es számú medence esetében kivitelezési, üzemeltetési és tervezési hiányosságok is voltak, az ügyészség azonban ezt személyre szabottan, kétséget kizáróan nem tudja bizonyítani, ezért nem emelt vádat.
Ezzel szemben az ítélet indoklásából kiderült, hogy ha megvádoltak volna valakit a 10-es medence tervezői vagy építői közül, azt a személyt akár meg is lehetett volna büntetni. A bíróság ezzel azt mondta ki, hogy a vádhatóság nem jól végezte a munkáját.
Az ügyész viszont vitatja, hogy a közveszély a 10-es medence megépítésekor alakult ki, és ez szerinte másodfokon lehetővé teszi a vádlottak felelősségre vonását.
A bíró az ítélet szóbeli indoklásában kifejtette: a vádlottaknak nem volt reális lehetőségük a kialakult veszélyhelyzet felismerésére, tekintettel a tervezési dokumentáció adataira és a hatósági engedélyek érvényességére. Mindemellett a hatóságok folymatosan ellenőrizték a gyárat, ám nem tártak fel hiányosságokat, és nem írtak elő további ellenőrzési kötelezettségeket. Ráadásul – a bíróság szerint – a katasztrófának nem voltak előre jelezhető, előre látható, egyértelműen felismerhető jelei.
A katasztrófa idején számtalan helyi lakos is megszólalt a médiában: volt, aki a két hónappal korábbi földrengésekkel hozta összefüggésbe a katasztrófát, és volt, aki azt mondta, a gyár munkásai 3-4 nappal korábban észlelték a repedést a gáton. Bakonyi Zoltán viszont azt állította, hogy a gátszakadás előtt egy órával is ellenőrizték a tározót, de nem észleltek semmit.
Az ítélet szerint a 10-es medencében tárolt vörösiszap „nem veszélyes hulladékként” történő besorolása a jogszabályoknak megfelelő volt, a vörösiszap kijuttatásához használt lúgos folyadék technológiai szállítóvíznek minősült, ezért a jogszabályok szerint nem hulladék.
A bíróság azt is kimondta, hogy történtek ugyan a vádlottak terhére róható foglalkozási és munkaköri szabályszegések, ezek azonban nem álltak ok-okozati összefüggésben a katasztrófával.
Sándor Zsuzsa korábbi tanácsvezető bíró emlékeztetett rá: a bíróság csak azokkal szemben hozhat ítéletet, akiket az ügyész megvádolt, és nem nevezhet meg olyan személyeket, akik szerinte – esetleg – felelősek a katasztrófáért. Azt mondhatja ki, hogy a megvádolt személyek bűnösök-e vagy ártatlanok. A büntetőjogi felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a vádlott szándékos vagy gondatlan magatartása és a katasztrófa között okozati kapcsolat van. Ebben az esetben például, ha nem tartják be az Egységes Környezethasználati Engedélyben előírt szabályokat, és ez vezet a gátszakadáshoz, vagy bármely, a gyár működésével kapcsolatos hatósági előírást akár szándékosan, akár gondatlanul megszegnek, és emiatt következik be a kazetta tönkremenetele.
A pert végigkövető szakember ugyanakkor azt mondta lapunknak, hogy a szakértői vélemények gyakorlatilag egybehangzóak voltak abban, hogy a vörösiszap-kazettát rosszul tervezték, rossz volt a kivitelezés, iszapos altalajra építették, továbbá a kazettában tárolt vörösiszap kémiai reakcióba lépett az altalajjal. Ez utóbbit egyébként csak a katasztrófa után lehetett megállapítani. Mindennek következtében az altalaj megcsúszott, és a gátfal úgynevezett ridegtöréssel kiszakadt. A vádlottak már a kész tárolót vették át a privatizáció során, és azt állították, hogy ezekről a rejtett hibákról nem tudhattak. Sándor Zsuzsa ugyanakkor hozzátette: valahol érti is a felmentő ítélet miatti „népharagot”, ám nem véletlenül idézte a bírónő Pálinkás György, egykori neves legfelsőbb bírósági bíró mondatát a személyes felelősséggel kapcsolatban. Egy korábbi ügyben az ügyész kijelentette: „Ezért a szörnyű bűntettért valakinek felelnie kell!” Mire Pálinkás azt mondta: „Nem valakinek, hanem a bűnösnek kell felelnie.”
A devecseri vörösiszap-károsultak mindenesetre tiltakozó megmozdulást tartanak a közeljövőben a Veszprémi Törvényszék épülete előtt. Toldi Tamás, Devecser volt polgármestere a Magyar Időknek azt mondta, szerinte a gyár menedzsmentje mindenképpen felelős, és érthetetlen, hogy amikor folyamatosan emelték a falakat, miért nem vizsgálták az alapok szilárdságát. Toldi szerint a tragédia előtti 5–8 évben már marólúgot tartottak a tározóban.
A tárgyalás másodfokon a Győri Ítélőtáblán folytatódik.
Karcsú kártérítés
2016. 02. 05. (XX/05)
