A hektikus kormányzás iskolapéldájának minősítette egy befolyásos fideszes politikus lapunknak a halálbüntetésről szóló vita „napirenden tartásáról” szóló miniszterelnöki felvetést. Forrásunk kizárta, hogy a kormányfő rögtönzött volna, vagy véletlenül szólta volna el magát országjárásának pécsi állomásán. A miniszterelnök saját szavai szerint néhány éve azt hitte, a magyar büntetőjogról és a bűnüldözésről szóló viták végére pontot tettek, amikor bevezették a három csapásról szóló rendelkezést és a tényleges életfogytiglani büntetést. Ám Orbán szerint a Pécsen (ahol 2012 nyarán egy fiatal pszichológusnőt öltek meg) illetve Kaposváron (ahol áprilisban egy trafikban késeltek halálra egy fiatal eladónőt) történt kegyetlen gyilkosságok azt mutatják, hogy ezeknek az intézkedéseknek a visszatartó ereje önmagában nem volt elegendő.
Elvek és lelkiismeretek
Bár Orbán váratlanul hozta szóba ezt a témát, korántsem ez az első alkalom, amikor nyilvánosan elmerengett a halálbüntetés szükségességéről – első ízben a 2002-es, nyolc áldozatot követelő móri mészárlás időszakában lépett a nyilvánosság elé ezzel a gondolattal. Azzal kapcsolatban, hogy ő maga támogatná-e a halálbüntetés visszaállítását, mindig óvatosan fogalmazott a miniszterelnök, bár forrásaink szerint belső fórumokon „elvi” és halálbüntetés-párti álláspontot képvisel. Lehet, hogy az óvatosság egyik oka az volt, hogy a Fidesz vezetését megosztja ez a kérdés. A nyilvánosság előtt az elmúlt napokban több kormánypárti képviselő is kifejtette, hogy lelkiismereti okokból nem tudja támogatni a halálbüntetést. Többek között Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke, Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, illetve Rétvári Bence, a KDNP alelnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) államtitkára nyilatkozott így.
2015. 05. 08. (XIX/19)
