A KSH adataiból az is kiderül, hogy a tavaly távozottak több mint hatszor annyian vannak, mint a 2009-ben elvándorlók, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a felmérést végzők komoly látenciáról – vagyis a hazai nyilvántartási rendszerekben a bejelentések elmulasztásából adódó hiányosságokról – számolnak be, akkor az eredmény még ijesztőbb. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy a fogadó országok bevándorlási adatai világosan mutatják az ordító különbséget.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint 143 ezer magyar állampolgár élt egy évnél hosszabb ideig külföldön, további 70 ezer pedig egy évnél rövidebb ideig. Egy tavalyi statisztika pedig 230 ezer hivatalosan bejelentett magyar állampolgárról tud az európai országok valamelyikében (harmaduk Németországban, ötödük az Egyesült Királyságban, 13 százalékuk pedig Ausztriában). A rendszerváltás óta hozzávetőlegesen 350 ezerre becsülhető a Magyarországról kivándoroltak száma.
Az Európai Unió támogatásával létrejött legfrissebb kutatás („A migrációs hatások kezelése Délkelet-Európában”) egyértelműsíti, hogy még mindig a fiatal korosztályhoz tartozók között a legnagyobb a távozási kedv: az emigráns magyarok 44 százaléka 30 év alatti, 77 százaléka pedig még nincs 40 éves. Ők is inkább Németország, Anglia vagy Ausztria felé veszik az irányt, és többségükben nőtlen férfiak. A németajkú területek felé orientálódók között körülbelül 40 százalékos a szakmunkások aránya, míg az Egyesült Királyságba kivándorlók körében a diplomások aránya közelíti meg ezt az értéket. Kijelenthető, hogy aki elhagyja Magyarországot, az a célországban dolgozni is fog (84 százalék), és közülük csak minden tizedik kíván hazatérni.
2015. 04. 10. (XIX/15)
