Dráma az egészségügyben

„Elkötelezettek vagyunk egy hálapénzmentes, átlátható, korrekt munkafeltételeket biztosító egészségügyi ellátórendszer kialakítása mellett. Nem akarunk elmenni, mert ránk itt van szükség, és nekünk is szükségünk van erre az országra!” – Kiss Lászlónak, a FESZ elnökének szavait ezen a ponton óriási taps, helyeslés, szirénabúgás kísérte azon a hétvégi normafai demonstráción, ahol mintegy 300 egészségügyi szakdolgozó tiltakozott a megalázóan alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt. A deklaráltan pártpolitika-mentes eseményen a Magyar Rezidens Szövetség elnöke, Dénes Tamás kifejtette: sokan lebeszélték a részvételről, de ez közös ügy, amiben csak összefogással juthatnak előre.
Az amúgy jó kedélyű, feketébe öltözött ápolók menete ezután – a feltartóztatott gépkocsik, köztük Lexusok és Mercedesek szimpátiadudálása és a járókelők „Veletek vagyunk!” kiáltásai közepette – a köztársasági elnök rezidenciája elé vonult, ahol Sándor Mária, a mozgalom életre hívója felolvasta Áder János levelét. A köztársasági elnök az egészségügyi dolgozók bérezésével, béren kívüli juttatásaival kapcsolatos levélre azt válaszolta, a kérdés nem tartozik a hatáskörébe. Sándor Mária ismét arra kérte Ádert, hogy segítsen az egészségügyi dolgozókon és a beteg embereken azzal, hogy legalább kiáll mellettük. A tiltakozók abban maradtak, hogy a május 12-i tüntetésig fekete kitűzőt viselnek, és addig folytatják a harcot, amíg tárgyalóasztalhoz nem ül velük a szakállamtitkár.

Közelgő összeomlás?

„Lassan harminc éve dolgozom szülésznőként, és két éve jöttem el az állami egészségügyből, 98 ezer forintos havi nettóval, ami még a Medgyessy-kormány 50 százalékos emelésének volt köszönhető. Most a magánszférában dolgozom, ahol a főnököm utasításba adta nekünk a tüntetésen való részvételt, akárcsak számos állami intézmény vezetője is” – mesélte a Heteknek az egyik tüntető, aki felháborítónak tartja, hogy az egészségügyi dolgozók alacsony bérezésébe mindig be volt kalkulálva a hálapénz, mint a pincérek borravalója, sőt, most havi 100 ezer forintig legalizálnák is azt. Szerinte ez megalázó minden szereplő számára, és az egészségügy összeomlását sietteti. Elmondása szerint a férje tartja el a családot, de nem ez az általános, mert az egészségügyi dolgozók – a rengeteg túlóra, éjszakai műszak, másod- és harmadállás révén összehordott 120-130 ezer forintjukkal – sokkal inkább az elváltak klubját gyarapítják.
A szombati szabadság-hegyi „egészségügyi séta” része volt az április 18. óta tartó Fekete Hétvégék nevű országos tiltakozásnak, melynek során szakdolgozók tömegei öltöztek hétvégeken feketébe vagy tűztek ki fekete szalagot, hogy felhívják a figyelmet a hazai egészségügy gyászos helyzetére. Az akciót, amely az ápolónők tiltakozásaként indult, Sándor Mária, a Péterfy Sándor Utcai Kórház csecsemőosztályának nővére indította el, aki fekete ruhában dolgozva tiltakozott az alulfizetettség, az elmaradt túlórabérek, a túlfeszített munka és az elégtelen körülmények miatt. Sándor Mária felettesei felszólítására sem hagyta abba a tiltakozást, majd beadta felmondását. Pár nappal később visszavonta azt, és a kórház visszavette őt. Nagy médiafigyelemmel kísért kálváriája gyakorlatilag az egész egészségügyet mozgósította határon innen, sőt külföldön is.
Sándor Mária kérdésünkre elmondta: az egészségügy tarthatatlan helyzete kormányzati ciklusok sorozata óta tart. Tiltakozása komoly tortúrával járt, de nem bánja. „Sok kollégám nem mer nyíltan demonstrálni. Megkérdeztem tőlük: miért féltek? Ti pótolhatatlanok vagytok. Azért kértem a visszavételemet a munkahelyemre, mert kétségbeestek a kolléganőim, köztük a 61 éves munkatársam is, hogy mi lesz az osztállyal. Mi 220 órát dolgozunk havonta, ha én most eljövök, az a 220 óra az ottmaradókra szakad” – érzékeltette helyzetük drámaiságát Sándor Mária, aki 20 éve dolgozik nővérként, és elborzadva tért ki az általános eszközhiányra – műtéti varrócérna, gumikesztyű, injekciós tű, gyógyszer, kötszer stb. hiányára – is. Elmondta: a bérrendezés a pályán lévők megtartásának, továbbá az utánpótlás biztosításának is feltétele, de ehhez iskolák is kellenének, mert a nővérképzésnek mára alig maradtak intézményei. Önmagában tehát édeskevés, hogy a kormány idén korlátlan keretszámot biztosított az ápolóképzésre.