Múlt év végén került nyilvánosságra a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó hazai egészségügyi stratégia. Ez egyebek között tartalmazza az – immár állami kézbe vett – kórházak megyei szintű koncentrációját. A szándék nem új, a területi központosítás már az előző kormányzati ciklusokban is napirenden volt: lesznek főkórházak, és a többi intézmény esetleg valamilyen telephellyé alakul át. Az örök cél az átláthatóbb finanszírozási rendszer, a kapacitások ésszerűbb kihasználása és a kiegyensúlyozottabb területi ellátás kialakítása, nyilván azért is, mert az ágazat költségvetési forrása idén sem nő.
A megyei szintű egészségügyi ellátás megszervezését a Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságokra (MEEB) és az OEP-re bízták. Az OEP főigazgatónője a héten a medicalonline.hu szakportálnak elmondta: a megyékre lebontott finanszírozási kereteket a meghatározott lakosságszám és ennek megfelelő kapacitás szerint számítják ki, bizonyos szakellátásokat pedig továbbra is régiós vagy országos szintű intézményekben végeznének. Annyi mozgás lehet, hogy egy-egy járás átjelentkezhet a szomszédos megyébe, például a bicskei járás Budapestre. Ha a megyei bizottságok nem tudnak dűlőre jutni, akkor a minisztérium dönt az intézmények további sorsáról. Az átalakítás határidejét idén áprilisra tették, amit sokan kivitelezhetetlennek tartanak.
„A területi koncentráció vidéken kevésbé jelent problémát, már csak azért is, mert a rendszerváltás előtti struktúra is hasonló volt. A megyei kórházakhoz voltak becsatolva a járási, a városi kórházak is, s ezeknek a központi szerepe lényegében fennmaradt. Az előző ciklusokban nagyon sok megyében zajlott összevonás, elég csak Bács-Kiskun, Veszprém, Zala vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére gondolni. A fővárosnak viszont ez az átszervezés óriási problémát jelent” – mondta el kérdésünkre Havas Szófia szocialista szakpolitikus.
Egyrészt azért, fűzte hozzá Havas, mert a fővárosi intézmények Budapest lakosságánál jóval több embert látnak el: ha csak Pest megyét vesszük hozzá, az már hárommillió főt jelent, ráadásul rengeteg országos hatókörű intézmény is itt található. Ezentúl szigorúan lakosságarányos teljesítmény alapján állapítják meg a keretet, így az OEP számítása szerint a közép-magyarországi régió 12,8 milliárd forinttal kevesebbet kap az idén, míg például a Nyugat-Dunántúl 4,2 milliárddal többet – így a főváros lesz az átalakítás legnagyobb vesztese. Mindeközben az egészségügyi stratégia megállapította, hogy országos viszonylatban Budapest eddig is alulfinanszírozott volt: az egy kórházi ágyra jutó támogatás és az egy fekvőbetegre eső támogatás tekintetében is elmaradt az átlagtól, miközben a környező megyékből az ellátásra szorulók 25–33 százaléka Budapestre jár egészségügyi szolgáltatást igénybe venni. „A budapesti régiót érintő 13 milliárdos forráskivonás teljesen bedöntheti a fővárosi ellátást. Ez egy Szent János méretű kórház egész évi költségvetésének felel meg” – jegyezte meg Havas Szófia, hozzátéve: 2012 előtt a főváros egészségügyi büdzséje 110 milliárd forintot tett ki.
A másik nagy bökkenő, hogy Budapesten kevés a teljes profilú kórház, amely ráadásul 24 órás sürgősségi ügyeletet tudna működtetni. Úgy hírlik, az Uzsoki, a Honvéd, a Szent István, a Péterfy kórház, a Semmelweis Egyetem, továbbá a Szent János vagy a Szent Imre kórház maradhat talpon, mint vezető kórház, a többi intézmény pedig legjobb esetben telephellyé válik. „Budapestre nézve nincs kidolgozott koncepció. Itt rendkívül elavult a struktúra, és pont azok a kórházak, amelyek a teljes ellátási vertikummal rendelkeznek, mint a János kórház vagy az István kórház, teljesen szétszórt telephelyű intézmények. Sokkal rosszabb az infrastruktúrájuk, mint az Uzsoki kórházé, amelyik viszont kis intézmény, és nagyon kevés sürgősségi ellátást végez. A Semmelweis Egyetem pedig semennyit” – vélekedett a szakpolitikus. Hozzátette: értelmetlen, ha olyan intézményeket vonnak össze, melyek a város két végén vannak, legfeljebb két vezető poszttal lesz kevesebb, és az adósság sem csökken. Ilyen körülmények között aligha születik egyezség, és marad a kijárásos módszer. „Valóban elég lenne Budapesten öt sürgősségi tömbkórház, amelyek 24 órában mindent el tudnak látni a város különböző pontjain, de ezeket először meg kellene építeni, és azután elvégezni az összevonásokat” – hangsúlyozta Havas.
Nem tisztázott az országos hatókörű intézmények helyzete sem. A 14 éven aluliak ellátására külön kasszát emlegetnek, és a TVK (teljesítményvolumen-korlát) részbeni feloldását. Azt sem látni, mennyiben változna az eddigi teljesítményfinanszírozási szisztéma. Az ellátások alacsony OEP-finanszírozottsága régóta probléma – összegük állítólag 2006 óta nem nőtt –, ami a kórházvezetők szerint az egyik fő előidézője a kórházi adósságállomány felgyülemlésének, ami ma már 100 milliárd forintra rúg, és Havas szerint kezelhetetlen. A Zombor Gábor szakállamtitkár által emlegetett 60 milliárdos kompenzáció ugyanis nemcsak az egészségügyre, hanem az egész közszférára vonatkozik. A másik forrásbővítési lehetőségről, a magánszféra kórházi ellátásba való bevonásáról pedig a miniszterelnök egyértelműen megmondta, hogy nem lesz fizetős közegészségügy.
Központosítás az orvosképzésben?
2015. 02. 06. (XIX/6)
